Szolgálat 22. (1974)
Az egyház szava - Aquinói Szent Tamás a reményről
részben a szokás vagy a szenvedély megrontotta. Megmaradhat benne általában a helyes hitbeli felfogás, vagyis hogy az Egyházban van bocsánat a bűnökre, de ugyanakkor erőt vehet rajta a kétségbeesés indulata, hogy ti. őneki ebben az állapotban nem lehet reménye bocsánatra. így tehát lehet valaki kétségbeesett akkor is, ha nem esik hitetlenségbe, amint így van ez a többi halálos bűn esetében is. Hitetlen akkor lenne, ha általában úgy gondolná, hogy Isten irgalma nem végtelen. Lehet-e bizonyos a földi vándorok reménye? Úgy látszik, mintha a földi vándorok reménye nem lehetne bizonyos. 1. A remény ugyanis az akaratban székel. A bizonyosság pedig nem akarat, hanem értelem dolga. Tehát a remény nem lehet bizonyos. 2. Továbbá, mint föntebb megállapítottuk (q.17 a.1. arg.2.), a remény kegyelemből és érdemekből származik. De ebben az életben nem tudhatjuk bizonyosan, megvan-e bennünk a kegyelem (vö. 1-2.q.112.a.5.). Tehát a földi vándorok reménye nem bizonyos. 3. Azonkívül nem lehetünk bizonyosak arról, amiben kudarcot vallhatunk. De sok földi vándor, akiben megvan a remény, nem éri el a boldogságot. Tehát a földi vándorok reménye nem bizonyos. Mindezzel szemben azonban a Magister szerint „a remény a jövendő boldogság biztos várása“ (26.dist.lll.Sent.). Ezt következtethetjük 2Tim 1,12-ből is: „Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok, mert ő elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze." Az ellenvetésekre feleletül azt kell mondanunk, hogy kétféle bizonyosság van: lényeg szerinti és részesedő. Lényege szerint a bizonyosság a megismerő erő tulajdonsága, részesedő módon viszont mindabban megvan, ami a megismerő erő irányításával tévedheted énül tart célja felé. így mondjuk például a természetről, hogy biztosan működik, minthogy az isteni értelem irányítja, amely mindent biztosan irányít célja felé. Ugyanígy mondjuk, hogy az erkölcsi erények bizonyosan működnek, amennyiben a természethez hasonlóan az értelem irányítja őket megnyilvánulásaikban. így tart a remény is bizonyosan célja felé, mert mintegy részt vesz a hit bizonyosságában, amely a megismerésre tartozik. Ebből világos a felelet az első ellenvetésre. A másodikra azt kell mondanunk, hogy a remény elsősorban nem a már megkapott kegyelemre támaszkodik, hanem az isteni mindenhatóságra és irgalomra, amelynek révén az Is megnyerheti a kegyelmet, akiben még nincs meg, hogy így eljusson az örök életre. Isten mindenhatóságában és irgalmában pedig mindenki bizonyos, akiben van hit. A harmadikra pedig azt, hogy ha egyesek, akikben megvan a remény, nem érik el a boldogságot, ez a szabadakarat hibájából származik, amely a bűn akadályát veti közbe, nem pedig az isteni mindenhatóság vagy irgalom hibájából, amelyre a remény támaszkodik. Ez tehát nem ellenkezik a remény bizonyosságával. (Summa Theologica 2-2 q. 17,18,20). 66
