Szolgálat 22. (1974)

Tanulmányok - Morel Gyula: A szociológia ösvényén a remény felé

Meghatározottság a szisztémában

Az ember nem valami általános, meghatározatlan világban, hanem szük- ségszerűleg egy bizonyos meghatározott társadalmi rendszerben jön a világra. Emberi környezet nélkül a „koraszülött ember“ (A. Gehlen) képtelen életben maradni, vagy legalábbis — amennyiben valaki a farkasoktól táplált gyermek történetét komolyan veszi, vagy mint elméleti lehetőséget feltételezi — egészséges emberi teljességre eljutni. Az emberi kapcsolatok feltétlenül szükségesek számára, — de egyúttal első meghatározói is. A környezetnek, amelybe beleszületik, törvényszerűségei vannak: meghatározott nyelv, magatartási szabályok, értékrendszer, felfogás stb. A társadalom hasznos és haszonélvező tagjává csak az válhat, aki ezeket a „játékszabályokat" magává teszi, alkalmazkodik hozzájuk. Ennek az ún. szocializációs folyamatnak viszont az a megdöbbentő eredménye, hogy amikor az ember eljut embersége ki- teljesedésére, amikor képes megérteni és szabadon dönteni, akkor már nem mint „ember“ ismer meg és dönt, hanem mint francia vagy mint kínai, mint városi vagy mint falusi, mint középkori vagy mint huszadik századbeli, mint katolikus vagy mint ateista. Akármilyen irányban dönt is, választása megszabott koordinátarendszerben játszódik le. Társadalmi bőréből nem tud kibújni, legfeljebb cserélheti azt (pl. migrációs jelenségek következtében). Ha „kontesztál“ is saját társadalma, kultúrája ellen, ezt is csak azokkal a fogalmakkal teheti, amelyeket annak kultúrájából sajátított el. Valóban joggal beszélnek a szociológusok a szocializációs folyamatról úgy, mint „második születésről“.2

Ez azonban csak kezdete az ember társadalmi meghatározásának. Lépésről- lépésre átveszi ezt a szerepet a szociális ellenőrzés (social control), amellyel minden társadalom fenntartani igyekszik magát és kultúráját. Aki súlyosan eltér saját társadalmának elvárt vagy előírt magatartásától, azt a társadalom kizárja magából (halálbüntetés, száműzés). Kevésbé lényeges esetekben a negatív szankciók is enyhébbek, de semmiképpen sem hatástalanok: az eltérően viselkedő a megvetés, társadalmi bojkott, kinevetés, gazdasági nyomás legváltozatosabb formáival ismerkedik meg. Mély igazságot fejez ki Kluek- hohn lapidáris fogalmazása: „Aki túlságosan önálló magatartást tanúsít, az szükségképpen a börtönben vagy a bolondokházában végzi.“ És hogy a társadalmi ellenőrzés szankciói ellen az igazság sem jelent védelmet, annak Szókratésztől Jézus Krisztuson és Galilein át Martin Luther Kingig számtalan példáját találjuk a történelemben.

Ha mélyebbre megyünk a társadalmi „conditio humana“ megvilágításában, se szeri, se száma a kötöttségeknek és meghatározottságoknak, amelyekre rábukkanunk. Bármilyen szociális kategóriához tartozunk, bármilyen szerepet töltünk is be a társadalomban (és mindnyájan számos kategóriához tartozunk és számos pozíciót töltünk be), a környező társadalom mindenütt megszabja szerepünket: mitől tilt el és mit vár el tőlünk mint férfiaktól vagy nőktől,

28