Szolgálat 22. (1974)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Remény a harmadik világban

emberét érinti létének teljességében. Félretesszük a „szurkoló“ érzelmeit, érdeklődését, buzdító megnyilvánulásait a „hazai futballcsapat“ iránt, s igyekszünk magunkat beleélni a csapat meccs alatti feladataiba, küzdelmeibe, lelkesítő pillanatainak örömeibe és általában egész lelkiállapotába. Hiszen ha a szurkolók tudják is befolyásolni a „meccs“ kimenetelét, a döntő mégis csak a csapat teljesítménye, ez pedig tudásuk, összjátékuk és nem utolsó sorban a győzelembe vetett hitük függvénye. Nem arról lesz tehát szó, hogy mi mit kívánunk a harmadik világnak, vagy mit remélünk a harmadik világ számára, hogy elérik-e az iparosodás ilyen vagy olyan fokát, az évi 500 dollár átlagjövedelmet a következő évtized vagy évszázad alatt, hanem arról, hogy az afrikaiak, délamerikaiak és ázsiaiak mit és hogyan remélnek saját jövőjükre vonatkozót n. Ezzel leveszünk egy napszemüveget, amely körvonalaiban hű, de mégis színezett, tehát hamis képet adott volna. Elkerüljük annak a veszélyét, hogy a harmadik világ reményét csak aszerint értelmezzük: mennyi a m i reményünk arra, hogy sikeresen küzdenek egy emberibb életforma kialakításáért.

Milyen a harmadik világ reménye?

A remény meglehetősen sokrétű fogalom. Hasznos lesz talán kihámozni igazi értelmét. Mik is a reménység összetevői?

a) A remény időbeni tény, s mindig a jövőre vonatkozik. Az elkövetkezendő idő ad neki értelmet. Jövő nélkül nincs remény. A jövő az a dimenzió, amelyben a remény mozog.

b) A reménység ismeret, valami olyannak a tudata, ami különbözik attól, ami van. Még ha éppen azt reméljük is, hogy semmi sem változik, akkor is változik valami, s ez a saját korunk, amelynek haladásához viszonyítva a változatlanság is teljesítménynek tűnik. A remény abban a tudatban keletkezik, hogy van valami „más“, a legtöbbször új, és hogy lehetséges ennek az elérése, birtoklása.

c) A remény vágy. Az újat, a mást nem nézzük szenvtelenül, érdektelenül, hanem óhajtozunk birtoklása után. A remény fogékonyság.

d) Ugyanakkor a remény hit annak lehetőségében, hogy a „más“ a mi számunkra is elérhető.

e) A remény, legalábbis az „okos“ remény tevékeny. Nem vár ölhetett kézzel, tétlenül, hanem igyekvő, előkészítő.

Képbe foglalva: a remény függőhíd egy víz két partja között. Híd, amely a jelent összeköti a jövővel, amely egyeseket kétségekkel kínozva, másokat lendülettel gazdagítva az adottságok és a lehetőségek közé feszül. A remény távlatokat teremt, ö maga egy új dimenzió.

Mit jelent ez a harmadik világnak? — Mindent! Hiánya poklot, megléte fölbecsülhetetlen lehetőségeket.

21