Szolgálat 21. (1974)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A hit mint a keresztény lét alapvetése

bér, mint napraforgó, beléoltott csillapíthatatlan vággyal fordul minden „másikon“ túl a végső Másik, azaz Isten felé, aki létforrása és beteljesedésének ígérete. Boldogság után vágyó ösztöne érzi, hogy az isteni hívó szeretet igaz és boldogító, és ezért „igen“-t mond neki, elfogadja azt, azaz „engedelmeskedik". „Megismertük a szeretetet, amellyel az Isten szeret bennünket, és hittünk benne“ (Un 4,16). Ez a hívó szeretetre igent mondó, a megnyilatkozó isteni jóságnak önmagát szabadon átadó emberi állásfoglalás az, amit hitnek nevezünk. Bár a hit hitvallási tételekben, zsinati és pápai tanításokban fejeződik ki, tartalma hitigazságokban összegezhető, és az ember számára bizonyos meghatározott életutat jelent: a hivő mégsem tanrendszerben hisz, nem életszabály-gyűjteménynek köti le magát, nem élettelen, elvont és hideg Abszolútumnak adja át lelkét, nem apologetikus érveknek enged, hanem egész valójával odasimul a Másikhoz, a kegyelmes Istenhez, és átöleli az önmagát közlő személyes Szeretetet, akiben embervolta beteljesül és boldogságot talál. Ez az emberi önátadás Isten hívására olyan bensőséges, hogy a Biblia Isten és ember szövetségéről beszél. Ezért Hunya Dániel megfogalmazásában a hit szabad szívvel való végleges elkötelezés Istennel való életszövetségre.

Sorsfordító, úfjáteremtő találkozás

A következő tény, amire Ábrahám élete mutat, az, hogy Istennel való találkozása, illetve szeretetének elfogadása megváltoztatta életét: elhagyta otthonát, szüleit, barátait, földjét, és elindult vándorútján az ismeretlenbe. Más szavakkal: élete teljesen új mederbe terelődött. A változás, amit Isten hívó szavára mondott „igen“-je eredményezett, gyökeresnek, forradalminak nevezhető: élete új irányt, értelmet, célt kapott. Szinte azt mondhatjuk, hogy teljesen új emberré lett.

Minden igazi találkozás ezt eredményezi. Amikor azt mondjuk, hogy a, másik „megigézett“, akkor a bennünk végbemenő átalakulást, megújulást fejezzük ki. Egyszer egy jegyben álló férfi ezt így vallotta meg: „Ili annyira hatott rám, hogy amióta vele találkoztam, szinte teljesen más vagyok, mint azelőtt.“ Ugyanezt érezte Dag Hammarskjöld, az ENSz tragikus sorsú főtitkára, amikor a híres Markings-ban (naplójegyzeteiben) ezt jegyezte fel: „Amikor Valakinek vagy Valaminek igent mondtam, attól a pillanattól életem új értelmet nyert.“ Ez azért van így, mert az ilyen alapvető találkozás hatása döntően átalakítja és megváltoztatja az életet. Az ember szinte teljesen „kicserélődik“, újjá lesz.

Nem csoda, ha az Istennel való találkozás is újjáformálja az embert. A hívás-válaszban fogant kapcsolat ráüti nyomát az egész emberi életre. Éspedig olyan végérvényesen és alaposan, hogy az Újszövetség metanoia-ról, azaz az ember gyökeres megváltozásáról beszél, és ezt újjászületésnek nevezi, a hívőt pedig új embernek hívja. A hit tehát nem valami elvont, elméleti, csak benső

7