Szolgálat 21. (1974)
Eszmék és események - Levelesládánkból
és a liturgiában. Ezzel az „opportunista" gyakorlattal mi magunk „gyártjuk“ az el nem kötelezett keresztényeket, akiknek elképzelésük sincs arról, mi a keresztény élet igazi tartalma. Másrészt ezen gyakorlatunkkal — hogy egyórás okítással összeboronálunk valakiket felbonthatatlan kötelékkel — magunk „gyártjuk" a válásokat is. Hiszen Jézus is, az Egyház is a felbonthatatlan köteléket a krisztusi élet nagykorúságára eljutott személyeknek szánta. Aki Krisztusban meg nem érett, annak ez a kötelék egy idő után csak elviselhetetlen teher lesz, amelyen aztán még egy újabb egy órás időbevetéssel sem akarunk vagy tudunk könnyíteni. A valóságban olyan kérdéseket vetnek fel a jegyesek, amelyek feltárják igazi nézőpontjukat, vallási tájékozatlanságukat, egyben nagy éhségüket és vágyukat is arra, hogy biztos fogódzópontokat találjanak. Akik viszont szó nélkül elviselik az egy órás szöveget, azok vagy nagyon közönyösek, primitívek, vagy gondolataikat egyszerűen nem merik hangosan elmondani. + Augusztus 20-án gyülekezetünk 58 tagja kirándult Pannonhalmára. Ott nemcsak a látnivalókban gyönyörködtünk, bár csodálatos gazdagsággal tárult elénk a magyar múlt, és ez is nagy élmény volt számunkra, de volt ezenfelül egy olyan élményünk, amit csak Istennek köszönhetünk meg. Este volt a bazilikában, együtt voltunk a bencés atyákkal és néhány ottani hivővei. Dr. Szennay András főapát úr homíliája után megkért a minket kalauzoló atya, hogy énekeljük el néhány énekünket. S ez volt az a történelmi, igazi ökumenikus szellemtől áthatott pillanat, ami nekünk örök élményt hagyott, hogy a pannonhalmi bazilikában felcsendült Szenczi Molnár Albert 25. zsoltára, és az atyák velünk énekelték: „Szívemet hozzád emelem és benned bízom, Uram!" Azt hiszem, az ökuménének valahogy így és itt kellene megvalósulnia, örültünk az Úrban, hogy ebben mi is egy kicsit részt vehettünk és tehettünk valamit az „Una Sanctá“-ért. Egy aprócska tégla lehetett énekünk és imádságunk az újjáépülő egy, egyetemes anyaszentegyházban. + Mindig örömmel olvasom a Szolgálat sorait, még nem volt benne embersértő szó, valami remek élet fog fakadni utána. Jól vagyok és Istenben boldog. Ritkán esik jól az imakönyv. De szeretetből mindig van mondanivalóm, hol Máriának, hol Szent Fiának. Már az emberek kezdik keresni a mélyebb imaéletet. Miről lehet megismerni a jó Lélek hívását? Felismerni jó emberekben; követni a saját lelkünk jó bírálatát. Az embertömegben is vannak értelemhez szóló égi hangok, ne vessük meg őket. A jó Lélek ad erőt, hogy a rossz előtt lefékezzünk. Tanítani kellene az önmagunk irányítását, ott a mérleg a fejünkben és a tízparancsban. Az ajándék fény érezhető, de szem nem mindig látja. De amit akar vagy kér vagy mutat, az megmarad, és aki kapta, az arra törekszik, hogy segítsen ott, ahová irányítja. Ezek bennünk maradnak és élnek. A Szentlélek felismerése 1. igen vonzó, 2. igen jóleső, 3. igen felemelő, 4. igen tiszta, 5. igen boldogító, 6. igen sok az égi meleg, 7. igen sok az emberi felhő, és a rossz szellem is ijesztően dolgozik. De ezek után újra szép minden, és jön a boldogabb istenszeretet. 8. Nagyon bátornak kell lenni és követni a jót. 9. Minden perc Istené legyen. 10. A jó Isten örül a jó papoknak és jó embereknek. Leírok itt két rövid fohászt, amit rózsafűzér-ima alatt kaptam a misszió konyhakertjében. Kb. 25 év múlt el azóta: 1) üdvözlégy Mária, Jézus szívének életadója és éltetője! 2) Jézusom, szent sebeid érdemeiért, könyörülj rajtunk és hajolj le! — Sokszor gondolok Jézusra, ahogy kijön a sírból, visszanéz a helyére, és megnézi a sebeit önmagán. Én pedig kérem, hogy az érdemeiért hajoljon( le hozzám, örülnék, ha mások is kapnának ebből lelki felemelést. Gondolom, hogy Jézus még talál hálás szívet. 78
