Szolgálat 21. (1974)
Eszmék és események - Papnevelés Hollandiában (Giny Kranenburg)
majd élőszóban hosszabban. Egyelőre nemcsak hogy európai útra nem telik az időből már majdnem hat év óta, még itt helyben sem tudok időt szakítani vakációra. Nem is hiányzik: Dalatnak jó a klímája egész éven át, és a házban is igen jól vagyunk, úgyhogy alig kívánkozik az ember máshová. Kráhl József PAPNEVELÉS HOLLANDIÁBAN A hatvanas évek közepén kezdték fölismerni a külön-külön egyházmegyei és rendi szemináriumokban történő kiképzés hátrányait. A nagyszámú tanulmányi ház sok tanárt követelt, a színvonal kárára. A növendékek száma egyes házakban olyan alacsony volt, hogy aligha lehetett már szó komoly kiképzésről. A különböző tanulmányi központok elszigeteltsége egymás közötti vetélkedésre vezetett, ami hátrányos volt a későbbi együttműködésre. Ezért 1967-ben a papnevelő intézetek számát ötre csökkentették (Amsterdam, Heerlen, Nijmegen, Tilburg és Utrecht). 1973-ra minden kisszeminárium megszűnt: a szülők inkább a helybeli gimnáziumokba küldték gyermekeiket. Az előny a filozófiai és teológiai kiképzés számára nyilvánvaló: az öt központ tanári karába a legjobb tanárokat lehetett kiválogatni; számos professzor szabadult fel lelkipásztori és más papi munkára; megszűnt a vetélkedés. A hallgatók tanulmányaik idején még szabadon választhatnak különböző életlehetőségek között, mind a szemináriumban, mind későbbre. A szoros együttműködés által nemcsak elméleti kiképzést tudnak a növendékeknek nyújtani, de megvan a lehetősége a befejező gyakorlati képzésnek is. A továbbiak során az utrechti állami egyetem hajlandó volt a katolikus főiskolát egyesíteni saját teológiai fakultásával. (Ez eddig, mint általában minden állami teológiai kar, csak a kálvinista egyház számára képezett ki lelkipásztorokat.) 1969-ben a főiskola áttelepült az utrechti egyetemi központba, és itt 1970 őszéig önállóan működött, azóta azonban már mint az országban első és egyetlen „ökumenikus fakultás". Az ügyet megbeszélték a papi kongregációval Rómában, s Garonne bíboros 1970 júliusában írásban adta meg jóváhagyását. Megegyeztek, hogy kétévenként jelentést küldenek a helyzetről, és megtárgyalják a fölmerülő kérdéseket. Egy állami teológiai fakultásnak van bizonyos számú „állami tantárgya" (pl. szent- írástudomány, egyháztörténet). Emellett vannak ún. „egyházi tantárgyak", pl. a dogmatika és a lelkipásztori munkára kiképző gyakorlati teológia. A katolikus hallgatók tehát az „állami tárgyakat" részben katolikus, részben nemkatolikus előadóktól hallgatják, az „egyháziakat“ azonban mindig a megfelelő egyház tanára adja elő. A hallgató 3 év múlva leteheti a teológiai kandidátus vizsgáját. Ezután választhat különböző tanulmányi irányok között, és újabb két esztendő után leteheti a doktori szigorlatot. Ezentúl a katolikus teológiai hallgató is jogosult állami ösztöndíjra, és megszerzett egyetemi fokozatát az állam elismeri. Akinek nincs gimnáziumi végzettsége, annak az egyetemen egy kiegészítő évet kell végeznie. De keresnek más lehetőségeket is az érettségivel nem rendelkező jelöltek számára. Van pl. egy „szociális akadémia", amely szociális munkási diplomát ad, ezt próbálják kombinálni pasztorális- teológiai folytatással. A teológusok lelkivezetését azelőtt a tanárok végezték. Tehát nemcsak előadók voltak, de egyben gyóntatok is. Róma már akkoriban kérte a kettő szétválasztását. Most ez is megvalósult. A lelkivezetéssel két pap van megbízva, ök látják el a liturgiát és a lelki nevelést személyes beszélgetésekben, valamint kis csoportok számára tartott hétvégi rekollekciókon. Ezenkívül gondoskodnak lelkisggi kurzusokról, pl. hozzáértő vezetés mellett olvassák a nagy misztikusok műveit. 75
