Szolgálat 21. (1974)

Eszmék és események - Szentévi kezdeményezések Rómában (R.)

Vannak azután az igazságosságnak és szeretetnek még kényesebb és finomabb kérdései is. Rómában az egyén egyedül van, még a túlzsúfolt városnegyedekben is. Maga a városi élet szerkezete szigeteli el. Róma méretei és nagyvárosi jellege, valamint az állandó forgalom nem hagynak helyet és időt a nyugodt találkozásra. A terek immár csak óriás parkolóhelyek. A munkahelyeken nincs igazi közösségi viszony. A hivatalnok a hivatal autonóm életét éli, a kiskereskedő (kb. 170 000} individualista, a munkások között sincs igazi szolidaritás.

Róma városa tehát szociális tekintetben sajnos „a negatív felsőfok primátusát“ mutatja. A keresztényeket mélyen kell hogy érintse ez a helyzet, hozzávéve a szentév kiengesztelődési programját is. Azt kérdezhetjük magunktól: van-e az Egyháznak még egyáltalán mondanivalója a mai társadalom számára? „Minden bizonnyal — felelte szószerint a bíboros. — Az a mondanivalója, hogy a jelenlegi világ elfogadhatatlan, és az embernek az a hivatása, hogy átalakítsa és a közösségi jelleg felé irányítsa ... Az Egyháznak küldetésénél fogva figyelembe kell vennie a teljes emberi élet követelményeit, és figyelmeztetnie kell minden tagját, hogy vállalják felelősségüket, mint a társadalom tagjai ... Az Egyház fölfedezi, hogy a világ átalakítása a megváltás helye is, a tényleges szabadulásé, a történelmi dimenziókat öltő húsvét. Minden embert arra szólít, hogy ebben a világban térjenek meg, nem úgy, hogy elmenekülnek belőle, hanem úgy, hogy átalakítják. Nem arról van szó, hogy azonosítjuk egymással a világ átalakulását és Krisztus megváltását: az utóbbi fölébe emelkedik a világ humanizációjának, mert itt Istennek a halálon aratott győzelméről van szó; de ez a misztérium az emberek történetében valósul meg. Az igazságosság és a szeretet jelenlegi problémája valóban a legkedvezőbb feltételeket adja az Evangéliumnak és az Egyház küldetésének új értelmezésére.“

Febr. 5-én a bíboros a Vatikáni Rádiónak nyilatkozatot adott. Ebben kiemelte, hogy az összejövetel vallási-társadalmi esemény, amely minden keresztényt lelkiismeretvizsgálatra szólít fel, és elkötelezésre hív. A mai társadalom túlságosan igazságtalan ahhoz, hogy még kereszténynek mondhassuk. Hallgathatunk-e? közömbösek maradhatunk-e? A célkitűzést a vikárius 6 pontban foglalta össze: 1. A helyi plébániaközösség karolja fel a szenvedőket, gyengéket, magánosokat. 2. Bátran figyelmeztetni kell a keresztényeket egyéni és társadalmi felelősségükre. 3. Lelklismeretvizsgálatot kell tartani egyéni és intézményes síkon. 4. Kezdeményezzünk párbeszédet és hozzunk létre új kapcsolatokat a közösségen belül minden vonalon, felhasználva erre a létrehozandó egyházmegyei szervezetet is. 5. Fel kell kínálni közreműködésünket Róma városának. 6. A bizalmatlanság, érdektelenség, felelősség előli menekülés légköre helyett bizalmat és reményt kell merítenünk. — Kijelentette, hogy különösen szívügye a plébániai élet lelkipásztoribbá és missziósabbá tétele, a segítés jobb megosztása, a plébániák, valamint a szer68