Szolgálat 21. (1974)
Eszmék és események - Istenkeresés (Botka József)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK ISTENKEBESÉS Kockázat a kutatás. Az ember lába alól mintha kisiklott volna a talaj, s az éj sötétje borul rá egészen — menekülne vissza a múlthoz, de nem megy . . . Ekkor csak egy lépés még, és derengeni kezd előtte valami. A gyermekkori hitet revideálni nem könnyű. Az egyszerű világképet fel kellett adni, és szintézis útján új világot, új hitet kiépíteni. Mindent elölről kezdtem. Újra tanultam lépegetni, szavakat tagolni, új hittel új utakat keresni. Kínos, fárasztó volt mindez, de végül is a tövisen, meredeken túl Te álltái ott egészen új arccal, új valóság ruhájában, fönségesebben, mint valaha, kitárt karokkal, hogy átölelj mint gyermeked, de most már mint nagy gyereket. Régi hitem közönséges, átlagos, felső és alsó vizekkel számoló volt. Merev valóságok, történelmi összefüggéstelenségek torlaszaiban őrlődtem. Az ilyen lélekben gyatra az istenfogalom. Köszönöm Uram, hogy feltártad magadat. Add, hogy még többet lássak, még önzetlenebbül szeressek, még fáradhatatlanabbul keressek, még rendü- letlenebbül higgyek. Éljek egészen sugaras, ragyogó Valóságodban: sugarasan, ragyogóan, valóságosan. Világítanom kell, légy hát világosságom, hogy fényt deríthessek elzárkózott lelkű, homályba burkolózott embertársaimnak. Mutasd meg Magadat ott is, ahol eddig nem találtalak: a történelem konkrét helyzeteiben, a mának mostanjában, „ahol állok“ adottságaiban, a makrokozmosz óriási lépteiben és a mikrokozmosz apró moccanásaiban. Ragyogj fel előttem a mindennapi munka taposómalmában, derítsd fel arcodat a sikertelen küzdelemben is. Beszélj Uram hozzám: számokban, méretekben, véletlenekben, valószínűségekben, arányokban, vonatkozásokban, integrálokban, differenciálokban, akciókban, reakciókban, törekvésekben, folyamatokban, megnyilvánulásokban, térben, időben, anyagban és szellemben, tárgyban és alanyban, lényegben és mellékesben, nyugalomban és mozgásban, esésben és emelkedésben, előrehaladásban és hátrálásban, erőben és gyengeségben, szépben és rútban, egészben és csonkában, állhatatosságban és bizonytalanságban, rendben és káoszban, előnyben és hátrányban, életben és halálban . . . Mekkorát tévedek, ha csak a külső dolgokban kereslek, hiszen Te közelebb vagy hozzám. Bennem vagy. Áthatod minden sejtemet, gondolatomat, minden rostomban Te vagy az éltető, mozgató erő. Sírtam utánad, s Te voltál a könnycsepp és szívfájdalom. Kerestelek, és Te voltál a nyugtalan kutató. Elrejtőztél, bújócskát játszottál, csakhogy jobban éhezzelek, és jobban örüljek. 58
