Szolgálat 21. (1974)
Az egyház szava - A gyermekek részvételével tartott szentmisék direktóriuma (Nagy F.)
sokszor több a felnőtt, mint a gyermek). A gyermekek számára nagy élmény, ha családjukkal együtt vesznek részt a szentmisén: megragadja őket a felnőtteknek hitük melletti tanúságtétele, de sokszor a fordítottja is áll. Nem szabad úgy érezniük, hogy magukra hagyják és elfelejtik őket. Ezért a papnak gyakran kel! a gyermekekhez intéznie szavát. Különféle liturgikus szerepeket is rájuk lehet bízni. Ahol technikailag megoldható, ott a gyermekeknek külön helyiségben külön igeliturgiát lehet tartani a felnőttekével egyidőben. A harmadik és leghosszabb fejezet (20-54) a különlegesen gyermekeknek szóló misékről tárgyal. Ezeknek célja az, hogy a gyermekeket fokozatosan bevonja az egész közösség szentmiséjébe, tehát a módosításokat az Ordo Missae lényegének megőrzésével kell eszközölni. Lássanak el a gyermekek ezeken a miséken sajátos feladatokat, úgy azonban, hogy ne vigyék túlzásba a külső tevékenységet. Felnőttek is legyenek jelen, hogy a gyermekek megtanulják, hogy a szentmise az egész közösség aktusa, és lássák, hogy a felnőttek velük együtt imádkoznak és egyazon hitet vallják. A homíliát világi is mondhatja (az idevonatkozó előírások megtartásával), főleg ha a pap nem ismeri a gyermekek nyelvét. — A szentmise helye általában a templomnak egy olyan része, amely megfelel a résztvevők számának és igényeinek. Lehet azonban, és nem egyszer ajánlatos is más megfelelő helyen tartani. A napnak azt a részét kell választani, amikor a gyermekek a legfogékonyabbak. Nagyszámú résztvevő helyett inkább több kisebb csoportot kell alakítani, többrétű összetétellel, és mindegyikkel más-más napon szentmisét tartani. Jobb, ha a gyermekmise nem mindennapos: így jobban fel tudnak rá készülni. Ezt szolgálhatja pl. közös ima és elmélkedés, igeliturgia, stb. Minden részletet időben és gondosan készítsenek elő a misére, éspedig gyermekek és felnőttek közös munkájával. Ki kell használni a gyermekek fogékonyságát az ének és zene iránt, elsősorban öntevékenységük igénybevételével, de a püspökkari konferenciák megengedhetik hangszalagok megszólaltatását is. A gyermekmiséken szabad az állandó részek egyszerűsített fordításait énekelni. Az elv az, hogy az éneknek könnyítenie kell az odafigyelést, nem pedig elvonnia a figyelmet. Ezekben a misékben különösen fontos, hogy a celebrálás ne pusztán az értelmet foglalkoztassa: a szentmise mozdulatait a püspökkari konferenciák az egyes népek és a gyermekek felfogásához és igényeihez alkalmazhatják. Jelentős lehet a szentmisében előforduló (bevonulási, evangéliumi, felajánlási és áldozási) körmenetek szerepe. A vizuális elemeket is ki kell használni. A liturgia eleve számos ilyen elemet tartalmaz: színeket, fényeket, gyertyákat, egyes liturgikus idők sajátos szertartásait. De lehet más szemnek szóló elemeket is bevonni, pl. a gyermekek készítette vagy vetített képeket. Külön rész szól a liturgikus csend fontosságáról: helyes irányítással a gyermekek is képesek ezt megtartani és kihasználni. Végül a harmadik fejezet utolsó része (38-54) végigveszi a szentmise részeit, és mindegyikhez általános lelkipásztori irányelveket fűz. A mise alapszerkezetének (ige- és 52
