Szolgálat 20. (1973)

Eszmék és események - Mikor igazi egység az egység? (Joseph Ratzinger)

JEGYZETEK

1 Mindenekelőtt: A kettős végtelen. Sík Sándor válogatott munkái II. Bp. Ecclesia 1969. Továbbá a Vigilia c. folyóirat lapjain.

2 Imádságoskönyv. Schütz Antallal. Bp.Szent István 1913. — Dicsőség! Békesség! Bp.Szent István 1940 és 1944, Buenos Aires 1957.

3 A cikkben szereplő idézetek szószerintiek. Lelkigyermekeinek halála után összegyűjtött nyilatkozataibűl származnak és megtalálhatók a még fel nem dolgozott hagyatékban. A neveket, amelyek különben sem fontosak, természetesen mellőztük.

MIKOR IGAZI EGYSÉG AZ EGYSÉG?

Joseph Ratzinger, a neves német teológus, az idei egység-imanyolcadra néhány gondolatot szolgáltatott „Helyi ökuméné“ címmel. Gondolatmenetét az alábbiakban foglalhatjuk össze:

A helyi ökuméné jelentősége egyre nagyobb. Párhuzamos ez a „helyi egyházak“ fogalmának előtérbe lépésével. Már nem csupán kivitelező szervei, módszertani megvalósítói a „csúcs-ökuménének“, hanem — úgy tűnik — önálló, eredeti tényezők és az egység teológiájának kiindulópontjai.

Az ökumenizmus a katolikus egyházban világosan alulról kezdődött: karizmatikus egyéniségek és kis közösségek egyengették útját (pl. Couturier, Y.Congar, Jaeger érsek, stb.j. A zsinattal és az egységtitkárság megszervezésével kiterjedt az egész egyházra és hivatalossá vált, — annyira, hogy a hivatalos kijelentések megelőzték az élő valóságot, és az a benyomás keletkezett, mintha az egység ügyét felülről oldanák meg. Ez — elsősorban az ortodoxok és protestánsok között — alulról jövő ellenállást váltott ki. Az interkommúnióval kapcsolatban fölmerült a kérdés: melyek az egység elengedhetetlen alapelemei, mikor valóság és mikor csupán üres, tartalmatlan fikció? így a felső szervek kezdeti gyors haladása egy határba ütközött, és az egyházi hivatal ismét a vizsgálódás és fékezés szerepét kezdte betölteni. Ez szükségképpen csalódást keltett mindazokban, akik már-már azt hitték: nincsenek többé megoldhatatlan problémák, minden csupán jóakarat vagy egyházpolitikai tapintat kérdése. Annál erősebben merült föl a helyi egyházakban az az igény, hogy úttörők módjára kikísérletezzék a megoldásokat az egyetemes egyház használatára.

Az új helyzet biztató oldalai és veszedelmei azonban csak úgy válnak világossá, ha a gyakorlatot elméletileg, teológiailag is megalapozzuk. Ratzinger szerint főleg három indíték dolgozik itt a háttérben:

1) Az első az „alapközösségeken“ nyugvó szerkezet gondolata. Egyre fokozódik a bizalmatlanság az intézményes ökumenizmus' iránt, és így az ökumenikus mozgalom lassan összefonódik a kontesztálás világszerte észlel80