Szolgálat 20. (1973)
Az egyház szava - Üjabb eucharisztikus intézkedések (Szabó Ferenc)
tiszteletében és a valódi igazságosság fejlesztésében. Az Egyházon belül akarjuk még jobban szeretni egymást. Lehetőségeinkhez mérten imádkozzunk és dolgozzunk minden olyan közösség egyesüléséért, amelyek az Űr Jézus Krisztusra hivatkoznak. Helyeseljünk, bátorítsunk és készséges részvétellel támogassunk minden igazi kezdeményezést a népek közötti megértés, egyenlőség és béke előmozdítására. Folyamatosan közölni fogjuk veletek azokat a terveket és akciókat, amelyeket a felelős helyek indítványoznak, hogy a szentév valóban meghozza az ígért megújulást. De emlékezzünk arra, hogy a kiengesztelődés mindannyiunk feladata. Személyes bevetésteket és kezdeményezésieket kívánja. Pünkösd mai ünnepén hadd mondjuk nektek újból: Ne féljetek rábízni magatokat a Lélekjárásra. ÚJABB EUCHARISZTIKUS INTÉZKEDÉSEK Az Istentiszteleti Kongregáció június 21 -i keltezéssel „De Sacra com- munione et de Cultu Mysterii Eucharistici extra missam“ címmel egy dokumentumot adott ki, amelyet októberben tettek közzé. Rendkívüli újításokat nem tartalmaz, csupán a liturgikus reform egy évtizedes tapasztalatait gyü- mölcsözteti és a közben megjelent szentszéki dokumentumokat összegezi, hogy szabályozza az Eucharisztia szentmisén kívüli kultuszát. Ezek az intézkedések elő akarják segíteni a hívek tevékenyebb részvételét. A dekrétum bevezetésből és négy fejezetből áll. A bevezetés az elvi tudnivalókat szögezi le: Krisztus szentségi jelenléte az Egyház egész életének központja és forrása. Ez a jelenlét a szentmiseáldozat gyümölcse, de azon kívül is folytatódik. Biztosítani kell az Oltáriszentség méltó őrzését templomainkban és az imádságos összeszedettségnek kedvező légkört. Az első két fejezet a misén kívüli áldoztatás irányelveit és szertartását adja meg. Áldozat és áldozás szerves kapcsolatban van egymással, tehát a misén kívüli áldozást csak a részvétel komoly akadálya teszi indokolttá. A szentségi böjt egy óra, betegeknél, öregeknél, vagy az őket gondozóknál azonban csak negyedóra. Szükség esetén (lásd „Immensae Caritatis“ k. instrukció, január 29) a helyi ordinárius világi férfiaknak vagy nőknek engedélyt adhat, hogy elvigyék az Oltáriszentséget betegeknek vagy haldoklóknak. A 3. fejezet az Oltáriszentség kultuszának különböző formáival: a szent- ségimádással, szentségi körmenetekkel és eucharisztikus kongresszusokkal foglalkozik. Pap vagy diákonus a hiányában a közösség egy tagja (férfi vagy nő egyaránt) is kiteheti imádásra az Oltáriszentséget, áldást azonban nem adhat vele. A körmenetekben hangolják össze a liturgikus előírásokat a helyi szokásokkal; lehetőleg kapcsolódjanak a szentmiséhez. A kongresszusok programjában kerüljék el mindazt, ami nincs közvetlen kapcsolatban az Eucha- risztiával. 69
