Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária
bizonyítania, hogy ő a Messiás. Szűz Mária tökéletesen tudta mindezt. Ismerik Jézus feleletét anyjának: „Semmi közünk hozzá, még nem jött el az én órám“ (Jn 2,4). Ez világosan azt jelenti: még nem jött el számomra annak pillanata, hogy végbevigyem a küldetésemet tanúsító első jelet. De anyja unszolja, hogy tegye meg ezt a jelet, hozza előbbre óráját, mintha ezzel azt akarná erősíteni: nemcsak hogy megértette Fia küldetését, hanem — távol attól, hogy ellenkeznék — még ő unszolja, hogy nyilatkoztassa ki magát. Mert Jézus anyja ösztönzésére valóban előbb vitte végbe az első jelet. Az Evangélium kifejezetten mondja: „Ettől fogva hittek benne tanítványai“ (Jn 2,11). Nagyon szép és nagyon nagy dolog ez Mária részéről. A Szent Szűz igazi rendkívüli nagysága az az egyedülálló valóság, hogy ő Jézusnak, a Messiásnak, a Megváltónak anyja. Minden más kiváltsága emiatt van. Tökéletessége, valamint az Egyházban betöltött mostani küldetése mind szoros kapcsolatban áll istenanyaságával. Tökéletessége az, hogy tökéletes anya. De a keresztrefeszített Messiás anyja. Tudják, milyen hiba fenyeget minden anyát? Az, hogy túlságosan anyailag tapadnak gyermekeikhez, úgyhogy néha nem adják meg a növekvő gyermeknek a szükséges függetlenséget, hogy érvényesítse egyéniségét és igazán felserdüljön. A kánai csoda mintha azt mutatná meg nekünk: Szűz Mária nemcsak hogy nem szegült ellene Jézus e függetlenségének, nemcsak hogy nem siránkozott azért, hogy olyan anya, akinek gyermekére kereszthalál vár, hanem még unszolja is: lépjen rá erre az útra, bátorítja: tegye meg az első lépést. Kánétól kezdve, éppen fia misszióját illető magatartásának természet- szerű következményeként, Szűz Mária alakja teljesen elmosódik. Ráhagyja fiát küldetésére, és ha merhetem így mondani: nem több az elkövetkező események során, mint nagyon diszkrét szolgáló. Követi fiát, de egyszerűen a többi asszonnyal, közéjük vegyülve. Még azt is tudjuk, hogy egy alkalommal, amikor látni szeretné, hogy mondjon neki valamit, Jézusnak egy csaknem megdöbbentő megjegyzését váltja ki, annyira igyekszik „eltüntetni“ anyját, elfordítani róla az ottlévők figyelmét: „Ki az én anyám, kik az én fivéreim és nővéreim?" (Mt 12,48). Jézus kétségtelenül parabola-szérűén mondja ezt, és az Evangélium nem állítja, hogy nem fogadta anyját. De látják, mennyire a helyén marad Szűz Mária! Nagyon szerény izraeli asszony maradt. Megmaradt anyának, egészen fia nevelésének szentelte magát, de igen nagy diszkrécióval. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a Szent Szűz egyik jellemző vonása a csendesség és a diszkréció. Látták, milyen messzire ment az angyali üdvözlet alkalmával ebben a diszkrécióban; a mi véleményünk szerint túlságosan is messzire! Mi biztosan szóltunk volna! Védekeztünk volna, igazoltuk volna magunkat, legalábbis magunk között Józseffel. Ö nem tette meg! A mélyen bízó hit élete A Szent Szűz élete valóban a mélyen bízó hit élete. Hiba lenne azt gondolni, hogy mivel ott volt mellette Jézus, fel volt mentve a hit alól. Nagy hiba lenne! Először is Jézusnak csak emberi természetét látta. És nem gondolják, hogy időről-időre sok kérdés vetődött föl b.enne, ami válasz nélkül 59
