Szolgálat 20. (1973)

Tanulmányok - Babos István: Az Egyház: Krisztus szentsége

ség) lesz a világ számára. A szentségeket kiszolgáltató egyház útján jelzi Krisztus, hogy felajánlja kegyelmét, kinyújtja felénk baráti kezét.

A probléma teológiai megoldása nem egyszerű. A Krisztushoz való csatlakozás részesedés életében és megváltói működésében, nem pedig egyszerű felismerés részünkről, és ennek következtében csatlakozás hozzá a hitben. A különböző megoldásokról részletes és egyben világos összehasonlítást olvashatunk Jean Gaillard tollából.'8 Még egy-két következményt szeretnék befejezésül említeni.

1. A jel azonossága és a jelzett kegyelem különbözősége. Áldozatbemutatás, alámerítés vagy vízzel való leöntés, hatalomátadás kézföltétellel, fölkenés, mind ősidőktől létező jelek. Krisztus kegyelme mindennél kiválóbb. Nem kellene-e a jelnek is különbnek lennie? H.J. Kraus kimutatta, hogy Izrael minden ünnepe, szertartása a régi pogány népek szertartásain és ünnepein alapul.1'’ Az újszövetség szertartásai szintén az ószövetségen.20 A természetes és természetfölötti világ közötti különbséget hangsúlyozva nem szabad a kettőt elválasztanunk, esetleg egymással szembehelyeznünk. Nem szabad úgy elképzelnünk a természetfeletti világot, mint a természeteset és azt gondolni, hogy a magasabb kiszorítja az alacsonyabbat. Nem erről van szó. Evilági, földi lények lesznek részesei az új életnek, amihez nincs jogcímük, ingyenes ajándékként kapják. Ez az új élet a természetes életbe ereszti gyökereit, azt összefoglalva kiteljesíti és soha nem remélt virágzásba hozza. A régit az új tökéletessé teszi, anélkül, hogy lerombolná. Isten emberré lett és emberi módon szólt hozzánk. Evilági, emberi értékeinket tiszteletben tartva és azokat felhasználva vezet magasabb célhoz. A kegyelem az embert testi-lelki, kulturális-szellemi, egyéni és szociális valóságában érinti. Ebben a világban alkalmazott formákat használt föl az isten, hogy magához vezessen. Lakoma, szövetség, Eucharisztia, Isten életében való részesedés, Istennel való örökkétartó élet: mind egy közös vonást hord magában. Ezt a szimbólumot töltötte meg egyre mélyebb értelemmel a magát kinyilatkoztató és bennünket üdvözítő Isten. A szertartási mozdulat vagy gesztus lehet ugyanaz, de a szavak — Isten kinyilatkoztató szavai — egyre mélyebb és világosabb értelmet adnak a cselekménynek.

2. Mi a különbség az ó- és újszövetség „szentségei“ között? Az ószövetség előkészítő, az új végleges jellegű.21 Az ószövetségben a párbeszéd kimenetele Isten és ember között mindig bizonytalan volt. Az újszövetségben a válasz az ember részéről határozott Igenné vált Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus vál- tozhatatlanu! a világba, az emberi nembe eresztette gyökereit. Isten kegyelmének ő és az általa alapított egyház a látható jele. Az újszövetség alapításával a régi jel elvesztette jelentőségét, üressé vált, ennek ellenére még megvan. Ez lehetetlen az újszövetségi szertartásoknál. Krisztus rendelése szerint az egyház a világ végéig a kegyelem jele. Hatékony jel, mert mindig Isten megváltói és magához hívogató kegyelmét közli.

39