Szolgálat 19. (1973)
Ujváry Julianna: Helen Keller
Ujváry Julianna HELEN KELLER Helen Keller 1880 június 27-én született Alabamában, az Egyesült Államokban, meghalt 1968 június 1-én. Ezt a hosszú életet rengeteg tanulás, munka, levelek, cikkek, könyvek tömegének írása, felolvasó körutak töltötték be. Hatszor utazta körbe a világot, mindenütt előadásokat tartva. És ez a hihetetlenül aktív ember 19 hónapos korától vak és süket volt, beszélni is csak tízéves korában kezdett tanulni. Nem ő volt az első süketnéma vak, aki megtanult másokkal érintkezni. De ő sokkal többre jutott a puszta érintkezésnél. Bebizonyította, hogy valaki, aki se nem lát, se nem hall és rendesen beszélni sem tud, el tudja végezni a főiskolát és részese lehet a szellemi életnek. És ami még ennél is több: megtalált életét nem tartotta meg magának, hanem hasonlóan fogyatékos embertársai megsegítésére fordította. Harcolt értük, bebizonyította a világnak, hogy lehet és kell rajtuk segíteni — és harcolt velük, hogy bebizonyítsa nekik is: életük nem elveszett, lehet és kell is teljesebbé tenniök! Teljes élet volt Helen Keller élete — pedig mennyire nyomorult életnek indult! Apja a szövetséges hadsereg kapitánya, anyja második felesége férjének, nála jóval fiatalabb. Érdekes véletlenként egyik őse Svájcban a süketek első tanítója volt, módszeréről könyvet is írt. A kisbabát a szülők nagy szeretettel veszik körül. Járni tanul, néhány szót már mond (a water = víz szó az egyetlen, amelyet soha nem felejt el, mindig kimond, bár süketsége folytán a végén valami artiku- látlan „wa wa“ lesz belőle), élénk, értelmes, nagy az utánzóképessége. Ezt a szépnek induló életet töri ketté 19 hónapos korában egy heveny agy- és gyomorvérzés, amelyet hosszas küzdelem után szervezete legyőz ugyan, de látását, hallását örökre elveszti és ennek következében megnémul. Szülei nem tudnak vele érintkezni, sajnálatból és szeretetből mindig mindent megengednek — úgy nő fel, mint egy kis vadember. Kézzel eszik, mindenki tányérjába belemarkol, mindenütt ott van, erős, aktív, jeleket alkot magának és azokkal próbál érintkezni az emberekkel. Tapogatja az arcokat, utánozza szájuk mozgását, meg akarja magát értetni — és ha nem sikerül, földhözvágja magát, artikulátlan hangon 75
