Szolgálat 19. (1973)

Őry Miklós: Angelo Giuseppe Roncalli

Isten embere volt, biztos, hogy igaza volt! De lássunk egy gyakorlati bizonyítékot is. Azt gondolom, János pápa szellemében járok el, ha ezt most nem teológiai eszmefuttatásból, nem statisztikából veszem, hanem egy 8 általános iskolát végzett idősebb falusi családapa leveléből. Ezt írja:

Benne vagyunk a forgatagban ... A Pünkösdi Lélek újra belenyúlt az ember világába, belemarkolt az emberek leikébe, megrázta hatalmas erővel a mustármagból óriási fává nőit Istenországot, felrázta a gubbasztó madarakat, minden élőt, élni akarót kényszerít a mozgásra, repülésre, munkára. Látta, hogy szükséges, hogy itt az idő, hát megkezdte, elindította a helyreállítást, a helyreigazítást, a belső tisztogatást, az egybegyűjtést, az újbóli újjászületést. Igen, szemünk láttára, sokak meglepődésére, sokak ellenállásának dacára, sokak félelmének ellenére, de visszavonhatatlanul, megállíthatatlanul folyik a munka, lázas sietséggel, vagy teljes nyugalommal — de megy, megy, halad a beteljesülés felé.

Ha egy egyszerű hivő, egy azok közül, akikért Krisztus eljött és meghalt, akikért János pápa élt és dolgozott, akikért az egyház megújulása folyik, így látja és értékeli a zsinat által hozott új korszakot, akkor János pápának, Isten tanújának munkája bizonyára nem volt hiába.

Jegyzet. A János pápáról szóló tanulmány megírására eredetileg Roger Schutzöt, Taizé priorját kértük föl. Nagy elfoglaltsága miatt nem vállalhatta, ezért volt szükséges a szerkesztő beugrása. Küldött azonban egy rövid, de súlyos személyes tanúságtételt, amelyet függelékül örömmel közlünk.

Egy János nevű ember indított el új kilátások felé az ökumenizmus- ban. XXIII. János az ő szolgálatával megnyitotta szememet az egyetemesség útjára. Mi, Krisztus e tanújának kortársai, még halála után tíz évvel sem kerülhetjük ki felszólítását. Megmarad számunkra a kérdés:

A hallgatásnak az az összeesküvése, amelyet fenntartunk a pápa szolgálata körül, nem járult-e hozzá az ökumenikus haladásban egy folyamat befagyasztásához? A manapság elakadt ökumenizmus újból nekiindulhat-e, ha nem appellál egy egységet jelentő pásztori hivatalra, a leg egyetemesebbre? Mégpedig igen konkrét módon, hiszen azért van fülünk, hogy halljunk és azért van szemünk, hogy lássunk.

Mikor kevéssel halála előtt utoljára találkoztam XXIII. Jánossal, megértettem, hogy prófétai szolgálatát visszautasítqtták, és ezzel elmulasztottuk az ökumenizmus egyik óráját, ő megfordította az ellen- reformáció szituációját, többek között azzal, hogy nyilvánosan kijelen68