Szolgálat 19. (1973)

Sántha Máté: Franz Jägerstätter

Igen, bármilyen hihetetlenül hangzik is: ez az egyszerű parasztgazda világosan látta a hitleri háború „értelmetlen és eleve kudarcra ítélt“ voltát, a náci hatalmi őrület egész igazságtalanságát. Tanúsítja ezt egy füzet, amelybe csak úgy sajátmagának 9 „kommentárt“ jegyzett föl koráról, annak politikai és erkölcsi életéről. A sok olvasásban és gondolkodásban kicsiszolódott paraszti intuíció megragadó termékei ezek az írások. Gazdag tartalmukból csak egy kis ízelítőt adhatunk.

Mindjárt az elsőben szerepel az a nevezetes álom, amelyet feleségének és a lelkésznek is elmesélt: a vonat, amelyre mindenki mindenáron fel akar kapaszkodni, pedig a pokolba visz. De nagyon tévednénk, ha politikai nézeteit ilyen „látomásos“ természetűnek tartanánk. Maga is csak később értelmezte ezt az álmot a nemzeti szocializmusra.

A nácizmus keletkezéséről ezt mondja: Isten meghagyja az emberek szabadakaratát és csak ritkán avatkozik feltűnően emberek és népek sorsába. A nácizmus sem az égből hullott alá, ezt tudja, aki az elmúlt évtizedben nem aludt. Olyan ez, mintha egy félig-meddig jó lány felül egy rossz legény csábításának. Egyideig talán még jobban is megy a sora, de a következményeket ki nem kerülheti. Imádkozhat éjjel-nappal, nem talál meghallgatást, míg a bűnös ismeretséget föl nem adja. Keserűen panaszolja az erkölcsi színvonal lesüllyedését. Nincs szükség He- ródesre ott, ahol a szülők maguk hajtják végre a gyermekgyilkosságot. „Lehet itt még német kultúráról beszélni?“ Ilyenekért tegyen csodát az Isten?

Nem szolgálhatunk két úrnak egyszerre. Krisztus is, a Führer is nyilvános hitvallást kíván. Azt mondják: külön kell választani a náci pártot és a német államot. Csakhogy ez éppen olyan lehetetlen, mintha valaki azt mondaná: ő csak az Atyaistenért harcol, a Fiúért és a Szentlélekért nem. „Hogy nekünk katolikusoknak egyszerűen rendelkezésére kell bocsátanunk magunkat a valaha-volt legrosszabb és legvéresebb keresztényellenes hatalomnak, ezt nem hihetem és nem hiszem soha.“ A kettőslelkűség miatt az ország vallási helyzetét rosszabbnak találja, mintha véres üldözés lenne. Akik nyíltan hátat fordítottak az Egyháznak, azokról legalább tudjuk, mit gondoljunk. Nagyobb büntetés vár azokra, akik szédelgők, képmutatók, s ezzel súlyosan ártanak önmaguknak és az Egyháznak. Hisz mit tartanak mások a hitünkről, ha látják, hogy csak ennyit ér nekünk? A nácik előtt sincs az ilyennek becsülete, hiszen tudják, hogy nem meggyőződésből tart velük.

Ellenállását méginkább elmélyíti tüzes hazaszeretete. Egy fogolytársa „fanatikus" hazafinak mondta. Apr. 10-ét nagycsütörtökhöz hasonlítja: aznap ej ttette magát foglyul az osztrák nép és egyház, s azóta is bilincsekben él. Minden jel arra vall, hogy nem volt minden további

54