Szolgálat 19. (1973)

Sántha Máté: Franz Jägerstätter

egy fiatal francia részére havasi gyopárt kér feleségétől, hogy elküldhesse menyasszonyának búcsúajándékul. Egy rabtársa írja később: „Franzban jó barátot találtam, aki a legnehezebb órákban mindig talált vigasztaló szót és a szűkös reggelinél és vacsoránál a cellában nekünk adta utolsó darab kenyerét, ő maga megelégedett egy kis feketekávéval." Nyíltan megvallotta hitét az őrök, fogolytársai előtt, ami nyilván nem egy gúnyos megjegyzést hozott magával ebben a környezetben. Olvasója mindig a kezében volt.

Márc.ll-i levelében merül fel egy érdekes és egyedülálló mozzanat: jelzi, hogy késznek mutatkozott szanitéc-szolgálat elvállalására. Nem tudjuk, mi lett ennek az ajánlatnak a sorsa. Pillanatnyi gyöngeségnek érezte, amit hamarosan visszavont? A legvalószínűbb az, hogy mikor az esetet fölterjesztették Berlinbe és onnan — az egészségügyi szolgálat engedélyezése és szabadlábra helyezés helyett — az a rendelkezés jött, hogy szállítsák a fővárosba, megértette, mihez tartsa magát. Nem ő fog ezeknek föltételeket Szabni. „Mindaz, ami itt lejátszódott, csak még jobban meggyőzött: nem cselekedhetem másképp." „Lelkiállapotom miatt — írja ugyanekkor sokatmondóan feleségének — nem kell aggódnod. Még mindig mindenre kész vagyok."

Berlin-Tegelben különzár ka várja és május 24-én kihallgatás a hadi- törvényszék előtt. A katonai hatóságok kezébe jutni még mindig jobb volt, mint a hírhedt „népbíróság“ elé. FJ.Feldmann, a védő állítja, hogy bántalmazásban sem volt része. Felesége viszont még ma is emlegeti, hogyan lökték le a teherautóról szeme láttára, mikor látogatására érkezett. A maga módján persze mindkét tanúnak igaza lehet: föl kell tételeznünk, hogy a bánásmód nem volt éppen gyöngéd különösebb rosszakarat nélkül sem.

A makacs paraszt most egy ugyancsak makacs védővel került össze. (Feldmannak későbbi pályafutásában nagy hasznára volt Jägerstätter ügyében tanúsított magatartása!) Először védencét próbálja meggyőzni: millió és millió katolikus harcol Hitler seregében, köztük kispapok, sőt papok is. „Nem adatott meg nekik a kegyelem" — hangzik az egyszerű válasz. Mutasson hát csak egyetlen esetet, amikor egy püspök a katonai szolgálat megtagadására buzdította volna híveit! „Nekik sem adatott meg a kegyelem." A védő ekkor a császárról és Istenről szóló bibliai helyet citálja. A válasz: éppen arról van szó, meddig terjed, ami a császáré és hol kezdődik az Istené. Ez pedig egyéni lelkiismereti ügy, amiért mindenki maga felel. És a lelkiismeret parancsa mindennél előbbrevaló, a család iránti kötelességnél is.

A védő most rendkivüh lépésre szánja el magát. Júl. 6-án, a tárgyalás előtt megkéri a két magasrangú katonatisztből álló bíróságot, beszéljenek külön a vádlottal. Azok szinte könyörögnek neki: ne kényszerítse

51