Szolgálat 19. (1973)

Gémes István: Dietrich Bonhoeffer

Középpontban lenni és egyedül lenni, ezt jelenti a mondat: sicut deus. Az ember sicut deus .... teremtettsége tönkrement . . . . erre csak Isten emlékeztethette volna, s ezt meg is teszi, de most már csak Jézus Krisztusban, a kereszten, az Egyházban . . .

Ha az egyházi dogmatika régen az eredendő bűn lényegét a szek- szualitásban látta, akkor az nem is volt olyan esztelenség, ahogy a moralista naturalizmus velünk protestánsokkal gyakran mondatni szerette. A tob és ra ismerete eredetileg nem etikai princípiumok ismeretét jelentette, hanem a nemiségen keresztül valót, azaz embernek emberrel való egyesülését ... A bebeszélés, amely a szekszualitás „természetességére“ alapoz, nem tudatosítja a világban levő mindenféle ún. „természetesnek“ nagyon is kétértelmű jellegét. Viszont a szekszualitás megszentelését a szégyenérzet általi megkötöttség jelenti, valamint az, hogy a házasság megkötött közösségét Isten az Egyházba hozza ,haza‘...

Sokat foglalkoztatta Bonhoeffert írásmagyarázó munkája közben a kísértés kérdése. De itt is rögtön kijelenti, hogy itt eleve vallásos talajra lépünk, s a kísértés csak így érthető.

Ne vigy minket a kísértésbe! Ezt az imádságot nem értheti a természetes, sem az etikus ember. A természeti ember ereje megmutatását kalandban, harcban, ellenséggel találkozásban véli legjobban megvalósítani ... Az etikus ember is tudja, hogy ismeretei csak akkor lesznek igazak és meggyőzőek, ha azokat próbákban valósíthatja meg, hogy a jó csak a rosszból lehet, hogy a gonosz nélkül nem lenne jó a jó. így provokálja az etikai ember naponként a gonoszt, s az ő mindennapi imádsága nem lehet más, mint „vigy a kísértésbe, hogy a jót kipróbáljam magamban“.

Ádám megkísértésének csak egy kis teret szentel Bonhoeffer, annál jobban belemélyed Krisztus megkísértésébe. Jézusnak szerinte hármas kísértést kellett elviselnie: a testit, a szellemit, s a tökéletesen teljeset, de mégis mind a háromban csak az Isten Igéjének próbára tevése történik. „De Jézus megkísértése sem az embernek sokat emlegetett hősi harca a gonosz hatalmak ellen. Jézust is megrabolja a kísértés minden erejétől, Isten és emberek elhagyják őt, félelem formájában át kell élnie a Sátán támadását, s bele kell zuhannia a legteljesebb sötétségbe. Számára sem marad más, mint az Isten mentő, megtartó, elhordozó igéje, amely őt is megtartja, érte is harcol és győz . . . “

De Bonhoeffer akkor sem hagyja el az írás tudományos magyarázatát, ha nem a tanári katedráról diákjainak magyaráz, hanem saját magának. S ezt találom benne a legnagyszerűbbnek. Bevezetést írt a 150 bibliai zsoltárhoz, de aztán mintegy magánhasználatra meditált a zsoltárok fölött.

így foglalhatom össze azt, amit a zsoltárok tárgyalnak: teremtés, a törvény, az üdvösség története, a Messiás, az Egyház, az élet, a szenvedés, a bűn, az ellenségek, a vég. Nem esnék nehe28