Szolgálat 18. (1973)
Könyvszemle - Steinmetz-Sudbrack-Wulf: Verantworteter Glaube (Békési I.) - P.-A. Liégé: Krisztusi élet (S.M.)
F.-J. Steinmetz — J. Sudbrack — F. Wulf: Verantworteter Glaube (Felelős hit). Meditationen zum christlichen Bekenntnis. Echter Verlag Würzburg, 1971. 126 o. A „Geist und Leben/“ c. ismert lelkiéleti folyóirat szerkesztőcsoportja ezt az elmélkedés-sorozatot rádióbeszédek formájában készítette el: innen a kiszabott időre szánt arányos terjedelem. Kilenc alapvető elmélkedésben iparkodtak a mai ember nyelvén elmondani, megváltozott körülményeinek megfelelő módon „megtestesíteni“, azaz modern tapasztalati keretben eléjük elmélkedni azokat a kérdéseket és kétségeket, azokat a reménységeket és alapigazságokat, amelyek elsősorban foglalkoztatják, gyötrik vagy biztatják a híveket is. A három szerző pluralizmusába egységet hoz a Krisztus-kérdés központi szerepe és az Egyház, mint hitünk és szeretetünk tárgya. A tárgyalás nyelve mindig élénk és érthető. De nem hiányzik az alaposság, a komoly mélységekbe hatolás sem; nem kapunk üres beszédet. Hogyan beszéljünk ma az Istenről, hogy necsak szavakat mondjunk, hanem adjunk is valamit? És ha a régi istenérvek nem hatnak a modern emberre, milyen utakon- módokon találkozhatik Istennel, Aki számára is alap és cél, a lét központja, és legmélyebb igényeire válasz? (1. és 2. elmélkedés.) A Biblia. Isten Igéje, hogyan lesz újra és újra erősítő táplálék, ha helyesen és hittel olvassuk, s hogyan találhatja meg ott mindenki — a változatos Krisztus-képekben — a nekivalót, hogy Vele személyes kapcsolatba léphessen? (3. és 4.) A különböző egyházképekben megtalálni a hívők közösségét és még jogos kritikával is mindig építeni és szeretni, megvalósítva benne az egység és a sokféleség ma annyit hangoztatott követelményét éppen a közös Lakoma, az „egység kapcsa" által: íme a nagyszerű 5. és 6. fejezet. A remény döntő szerepéről és ott a gyarló, legjobb törekvése ellenére is csetlő- botló embert megértő, védő, támogató pap szerepéről beszél Steinmetz a 7. és 8. elmélkedésben. Az egész könyv koronája kétségtelenül az utolsó elmélkedés, ahol Wulf a szeretet Istenéről beszél. Őszintén feltárja, milyen nehéz a modern embernek sokszor az Isten szeretetében hinni. Milyen döntő itt az életünkbe belépő, sorsunkat vállaló Krisztus szerepe és mennyire egyetlen hiteles tanúságtétel legtöbb modern ember számára, amikor látja hozzá hasonló gyarló emberekben a szolgáló és önzetlen szere- tetet. Csak a témák felsorolása is bizonyítja, milyen aktuális, mindenkit érdeklő kérdések képezik a 9 elmélkedés anyagát. A három szerző gyakorlott konferenciázó, lelki- gyakorlat-adó és szerkesztő, ezért oldják meg olyan sikerrel feladatukat. Nekünk beszélnek, mai embereknek, a mi nyelvünkön. Elmélkedési anyagnak, lelkiolvasmánynak haszonnal forgathatjuk, nyugodtan adhatjuk intelligens hívők és főleg fiatalok kezébe. A könyv végén fejezetenként megadott további irodalom is továbbsegíthet értékes elmélkedési, olvasási anyag tekintetében. Békési István P.-A. Liégé: Krisztusi élet (Vivre en chrétien). Wien OMC 1973. 125 o. Fordította: Bernáth Ferenc. Az OMC kiadó rövid időn belül már a második müvet teszi közzé magyarul Pierre- André Liégé francia domonkos, kateketikai professzor, zsinati teológus szakértő tollából. (Az első volt 1970-ben a Tanúim lesztek c.) Szerencsés választás. Ezeket a kiegyensúlyozott világnézetű írásokat főleg két okból vesszük szívesen kézbe. Az egyik: Liégé kitünően ért az érdekes, lendületes írás művészetéhez. A legjobb francia hagyományok folytatója ebben. A nem egy szerzőnél olyan sajnálatosan száraznak ható vallási igazságok nála mindenestül beépülnek az életbe — az emberi és az isteni életbe —, és ezzel személyesen jelentőssé, izgalmassá válnak. A magyar fordítás szépen tolmácsolja a stílusnak ezt az elevenségét. A másik ok: írásainak egészséges optimizmusa. Reális keresztény optimizmust értünk ez'en, amely nem huny 95
