Szolgálat 18. (1973)

Könyvszemle - J. Loew: Christusmeditationen (S.M.)

H. Rahner, Ignatius von Loyola als Mensch und Theologe. Herder 1964, 558 o. (főleg 13-16.fej.)

J. Sudbrack, Fragestellung und Infragestellung der ignatianischen Exerzitien. Geist und Leben 43(1970) 206-223.

Folyóiratok: Korrespondenz zur Spiritualität der Exerzitien (Augsburg) Manresa (Madrid)

B) Modern utak és formák:

H. Lasalle-Enomyia SJ, Zen-Meditation für Christen. Weilheim (Barth)

1969, 208 o.

La Vie Spirituelle 1972 szept.-okt.száma (Zen)

J. M.Déchanet OSB, Yogin du Christ. La voie du Silence. Bruges T959.—

Yoga für Christen. Räber, Luzern 1959, 262 o.

K. Dürckheim, Zen und wir. Weilheim 1961.

K. Dürckheim, Der Alltag als Übung. Huber, Stuttgart T970, 131 o.

A. Rosenberg, Die christliche Bildmeditation. Stuttgart 1955, 302 o.

Kl. Tilmann, Die Führung zur Meditation I. Benziger T972, 352 o.

O. Betz, Das Leben meditieren. München 1970, 208 o.

Ph. Dessauer, Die naturale Meditation. München 1961. Deichgräber-Hanssen, Leben heißt sehen. Anleitung zur Meditation.

Vandenhoeck u. Ruprecht, Göttingen, 1968. (Evangélikus szerző) Friso Melzer, Innerung, Stufen und Wege der Meditation. Stauda, Kassel 1968, 214 o. (Evang., gazdag bibliográfia)

Dr.med.G.Volk, Entspannung, Sammlung, Meditation. Grünewald, Mainz

1970, 100 o.

S. Zedda, Incontro con Dio nel Nuovo Testamento. Corso di esercizi spirituali biblici. Trevigliana, Treviso 1968.

J. Enn, Heilige Schrift und Exerzitien. Innsbruck 1963 (olasz ford. An- cora, Milano 1966).

J. Garcia-Cascales CMF, Zertretene Millionen. Wien (Arbeitsgemeinschaft der Cursillo) T971, 319 o. 4°

J. Garcia-Cascales CMF, Das Zeugnis des Cursillos. Wien é.n. 128 o.

R. Lombardi, Per vivere ü Concilio. Ancora, Milano T969. — Kirche hat Zukunft. Das Konzil leben. Übungskurs für die christliche Gemeinschaft. Rottweil 1972, 672 o.

Ő.M. — Sz.F.

Jacques Loew: Christusmeditationen. Herder “1973. 212 o. (Eredeti: Ce Jésus qu ’ on apelle Christ. Fayard, Párizs 1970.)

Különös figyelemmel vesszük kézbe ezt a lelkigyakorlatos előadássorozatot szerzője, meg hallgatósága miatt is. Jacques Loew fiatalkorában hitetlen, 24 évvel megtér, belép a domonkosokhoz, majd 13 évig munkáspap: dokkmunkás Marseille-ben. 1955-ben megalapítja a „Péter és Pál munkásmissziót“, amelyet tíz év múlva Róma jóváhagyott. 1969-ben René Voillaume-mal, a kistestvérek vezetőjével a svájci Fri- bourg-ban „evangelizációs iskolát“ hoz létre, ahol szerzetesek és laikusok a „harmadik világ“ és a szegények közötti működésre készülhetnek. Itt éri 1970 januárjában a pápa meghívása, hogy tartsa meg nagyböjtben a Vatikán évi lelkigyakorlatát. Könyvében minden változtatás nélkül, még a sajátos „ad hoc“ utalásokat is meghagyva adta ki előadásai szövegét. Ez máris friss közvetlenséget biztosít.

A témát a pápa személyesen adta meg: Krisztus és az egyház. P. Loew felépítésében az „és“ eltűnt. (Zseniálisnak kellene mondanunk ezt az ötletet, ha nem lenne olyan végtelenül természetes.) A lelkigyakorlat egyetlen témája: Krisztus, a maga mindent átfogó hármas „dimenziójában“. Az első az ószövetség, amely előkészíti: Ábrahámtól és Izsáktól Mózesig, a pászkabáránytól a szenvedő Szolgáig, „aki egy91