Szolgálat 18. (1973)

Az egyház szava - Szent Ignác leveleiből

szükség van rá, hogy vágyatokat cselekedetekkel mutassátok meg. Nézzetek körül. Hol tisztelik ma az isteni Fölséget? hol hódolnak végtelen nagyságának? hol ismerik igazán bölcsességét, végtelen jóságát? hol engedelmeskednek legszentebb akaratának? Sőt inkább szemléljétek nagy lelki fájdalommal: mennyire nem ismerik, megvetik, káromolják mindenütt az ő szent Nevét, hogyan utasítják el Jézus Krisztus tanítását, merül feledésbe példája, hogyan tesszük a magunk részéről valamiképpen hiábavalóvá drága vérét, a megváltás árát, mert olyan kevesen használják föl.

Nézzétek embertársaitokat is, mint a legfölségesebb Szentháromság képmásait, akik képesek osztozni az egész világ Kormányzójának dicsőségében: nézzétek őket, mint Jézus Krisztus tagjait, akiket annyi fájdalommal, gyalázattal, vére ontásával váltott meg. Nézzétek csak, micsoda nyomorúságban sínylődnek, a tudatlanság milyen mélységes sötétjében, a kapzsi kívánkozás, fölösleges aggodalmak és más szenvedélyek mekkora viharában; nézzétek, mennyi — látható és láthatatlan — ellenség tépi és sodorja veszélybe őket: nem abba a veszélybe, hogy a gazdagságot, vagy az ideigtartó életet veszítik el, hanem az Isten országát, az örök boldogságot, és az örök tűz elviselhetetlen kínjai közé jutnak.

Hogy tehát röviden összefoglaljam, miről van szó: ha figyelmesen átelmél- keditek, mennyire kötelességetek előmozdítani Jézus Krisztus dicsőségét és felebarátaitok üdvösségét, akkor bizonyára belátjátok, milyen igazságos minden munkát készséges szorgalommal vállalni, hogy az isteni kegyelemnek alkalmas eszközei legyetek erre a célra. Annál is inkább, mert oly kevés ma az igaz munkás, aki nem a magáét keresi, hanem Jézus Krisztusét. Ezért annál jobban kell törekednetek, hogy pótoljátok azt, ami másokban hiányzik, hiszen nektek Isten hivatásotokban és szent szándékaitokban egészen különleges kegyelmet ad.

Emmanuel Mionának 1536.nov.16. (Portugál pap, az alcalai egyetemen és Párizsban Ignác gyóntatója. 1544-ben belépett a Jézustársaságba.)

Krisztus Urunk kegyelme és szeretete áldjon és segítsen bennünket mindenkor.

Nagyon vágyakoztam megtudni, mi van önnel. Ez nem fogja meglepni. Annyira le vagyok kötelezve Önnek lelkiekben, mint gyermek lelkének atyja iránt. Méltányos, hogy viszonozzam azt a szeretetet és jóakaratot, amelyet állandóan rám pazarolt és cselekedeteivel tanúsított irántam. Ami engem illet, nem látok ebben az életben más eszközt tartozásom egy kicsi részének lerovására, mint hogy rábeszélem: végezzen egyhónapos lelkigyakorlatot annak a személynek a vezetése alatt, akit megneveztem önnek. Egyébként sajátmaga ajánlotta föl, hogy elvégzi. Kérem tehát Istennek, a mi Urunknak szolgálatáért: ha már megtapasztalta és bensőleg megízlelte ezeket a gyakorlatokat, írja meg nekem. Ha még nem történt meg, akkor az Ö szeretetére

71