Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - Török Jenő: Házastársi lelkigyakorlatok

tosítása, elmélyítése; ebből kifolyólag magatartások kialakítása vagy revíziója; állásfoglalás vagy döntés életünk jelentős pontjain: mit kíván Isten tőlünk itt és most?

A lelkigyakorlat vezetőjének célkitűzése az, hogy minél több résztvevő „egzisztenciális gyújtóindítást“ kapjon — feltételezve, hogy erre alkalmasak — „a keresztény életszentség haladó útján“.' A pálfordulásszerű megtérés ui. ritka jelenség, általában a metanoia folyamatos kis lépéseiről van szó. Pl. a külsőséges áhítatgyakorlatokból az eleven hithez, a bensőségesebb imaélethez, a tudatos Krisztus-kapcsolathoz (ennek is vannak állomásai: az Eucha- risztiában, vagy az Igében, vagy a testvérben), vagy a tanúságtételhez, az aktív apostoli élethez, s.i.t.

Házastársak lelkigyakorlatain itt azokat a speciális lelkigyakorlatokat értjük, amelyeknek különleges célkitűzése: a keresztény házasság eszményének megrajzolása, a hitvesi lelkiség elmélyítése, a házasság bizonyos szakaiban fellépő különleges problémák (ifjú házasoké, életük delén állóké, öregeké) megtárgyalása. A jegyespárok lelkigyakorlatában a keresztény házassági ideál megrajzolása mellett erős hangsúlyt kap a felelősségvállalás ténye, az erre való érettségnek és a személyes választásnak végső eldöntése.

Eszmefuttatásunk menete ezek szerint így alakul: Előrebocsátunk néhány általános módszeri kérdést (I.), utána főbb vonalaiban vázolni igyekszünk a házastársi lelkigyakorlatok ajánlott tematikáját (II.). Mindez távolról sem léphet fel sem az illetékesség, sem a teljesség igényével, mindössze tapasztalatokra támaszkodik — mind sajátjaimra, mind másokéra Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban, Németországban — és csupán szerény adalékul szántuk. A többit kiki rábízhatja a Lélekre, Aki ott fú, ahol akar. Ott is, ahol történetesen a lelkigyakorlat ilyen kerete nem lehetséges, csak folyamatos konferenciák, vagy kis körben való beszélgetések bogozgatják ugyanezeket a problémákat.

I. NÉHÁNY MÓDSZERI KÉRDÉS

1) Három irányelvet említhetünk elöljáróba:

a) Az ilyen speciális jellegű és tematikájú lelkigyakorlatnál különös gonddal igyekezzünk a résztvevők igényeihez és képességeihez igazodni.

b) A házaspár (jegyespár) a résztvevő-egység. Nemcsak megengedett, de elengedhetetlen, hogy a hallottakról, azok gyakorlati alkalmazásáról egymással rendszeresen beszélgessenek, anélkül, hogy ezzel másokat zavarnának és úgy, hogy mégis biztosítsanak egymásnak is önálló csendes elmélyülésre alkalmat.

c) Az illetékesség kérdését tekintve haladjunk kiegyensúlyozottan a helyes középúton, egyaránt kerülve az idegen (pl. orvosi) szakterületre tévedést, és a — fiatalság részéről manapság ismételten hangoztatott — „cölibátusadta illetéktelenséggel" kapcsolatos aggályoskodást. A totális sze55