Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - A vallásos nevelés problémái Nyugatnémetországban
Talán segít a racionális gondolkodásra nevelt fiatalságnak, ha rámutatunk arra, hogy van intuitív gondolkodás is, amely az egészet ragadja meg, amely beleérez és a mélybe hatol. Sőt talán ez találja meg az igazságot ott, ahol a logikus gondolkodás tévedhet, mert hamis premisszából indult ki. Mutassunk példákat: aki szeret, többet ismer meg a másikból, mint aki hűvösen, kívülről szemléli. Nem lehet logikusan megmagyarázni, miért szerette meg valaki éppen a kiválasztottját. A művészek intuitíve látják az élet mélyebb értelmét. Istent is így élhetjük meg. Akár kisgyermekről, akár serdülőkről van szó, nem tudunk nekik mindent megmagyarázni, nem tudnak mindent megérteni. Merjük bevallani, hogy vannak titkok, hogy pl. a szenvedést mi sem értjük. Saját tudatalattinkat sem ismerjük, a pszichológus sem tudja teljesen felszínre hozni (egyedül az Isten ismer minket ennyire . . .), hogyan akarnék akkor Istent emberi agyunkkal felfogni. Hozzá lehet segíteni a fiatalokat, hogy megéljék Isten létét. Rá lehet mutatni arra, hogy találkozhatunk vele életünkben. Nagy eseményeknél, pl. boldogság, szerelem, születés, nagy fájdalom, haláleset alkalmával nagyon sok ember megéli, hogy Isten most vele van. Mindennapi életünkben is átélhetjük, hogy ő van a dolgok mögött. Pl.: Nem tudunk belenyugodni a szenvedésbe. Keressük az élet értelmét, ha minden értelmetlennek látszik is. A végső felelet a nagy titok, Isten. Felelősséget érzünk másokért és erre nem kényszerít más. Ez az érzés belülről követel tőlünk valamit, magunk sem értjük, hogyan. Isten akarja tőlünk. Más áldozatot hoz köszönet nélkül. Szerétéiből cselekszik lelkesítő érzések nélkül. Ebben a szeretetben, magatartásában Istennel találkozik. Ha valaki Isten szeretetére szeretettel felel, lesz is hitélménye. Istent keresni kell, néha sokáig, de ez megéri a fáradságot. Figyelmeztetnünk kell azonban a serdülőket arra, hogy vallásos életüket nem mindig kíséri érzelem, hogy a kegyelem nem mindig jelentkezik érezhető módon és mégis jelen lehet. Ez annál inkább fontos a serdülőknél, mert ha a szentségek, gyónás, áldozás nem jelentenek számukra érezhető segítséget, könnyen felhagynak vele. 3. A fiatalok gyakran az élet problémáira akarnak választ vagy egyszerűen az élet értelmét keresik. Rámutathatunk pl. arra, hogy a humanizmus nem jut túl az emberen, szerinte az ember a végső mérték, de bezárva saját végessége börtönébe. A kereszténység azonban megoldást ad az emberi gyengeség minden kérdésére. Az ember nemcsak ember, Isten célt és életet nyújt neki, önmagához emeli. Ha a hittanóra ebben az irányban halad, akkor látják: a vallás, a személyes hit, az Isten tud csak választ adni minden kérdésünkre, mindennek köze van mindennapi életünkhöz. Módszerben a tahulók problémáiból indulunk ki, azt beszéljük meg és keressük rá hitünk, a Szentírás válaszát. Nagy segítséget jelentenek ebben történetek, példák az életből, szemelvények az irodalomból. A tapasztalat azt mutatja, hogy jó eredményt ér el' az a hitoktató, aki 53
