Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - Jálics Ferenc: Új ösvények régi utakon
badságot adok ezek alapján. Akik beszélgetni akarnak, beszélgessenek, csak ne zavarják mások csendjét. Egyes résztvevő sokat beszélgetnek, de a keveset, amit tesznek, nem nyomás alatt csinálják. Nem muszáj a lakodalom. A végén mindig hálásak a szabadságért, még akkor is, ha csak arra szolgált, hogy saját felelőtlenségük tudatára ébredjenek. Az óvatos rendszerbe préselés, még ha nem is válik ez tudatossá, az Istennel való kapcsolatra káros hatással van. Nemrég döbbentem rá, hogy fiatalabb koromban sürgetni, tuszkolni akartam az embereket, mert tudat alatt túlhajtott jóakarat volt bennem. Ma nem bánt mások lassúsága vagy tétlensége. Mindenkinek megvan a maga útja és mindennek a maga ideje. A lelkigyakorlatos vezető legfontosabb feladata az imára tanítás. Az imában való fejlődés hosszú folyamat. Megvannak az érési fokai. Amíg a lelki- gyakorlatozónak nincs világos képe arról, hogy az Istenhez való viszonya miképp fejlődik, túl statikusan látja a lelkiéletet és nem táplálja a haladás reménye. A lelkigyakorlat első napján, mikor már megpróbáltak imádkozni és érzik, hogy nem megy, vagy hogy nem könnyen megy, hosszú előadást tartok az imáról. Megmutatom, hogy az Istennel való kapcsolat összetartozik az emberekhez való viszonnyal és aki nem tud könnyen kapcsolatba jutni az emberekkel, az Istennel való viszonyában is hasonló nehézségekkel küzd. Elmagyarázom, hogy mik az ima stádiumai, és megmutatom, hogy a nehézségek minden stádiumban honnan származnak. Ez erőteljes lendületet visz a lelki- gyakorlatba. Egy ilyen beszéd után jött hozzám egy nagyműveltségű több- gyermekes családapa és azt mondta: Páter, tíz éve várok erre a magyarázatra. — Beszélek az érzelmek kifejezésének a fontosságáról az imában, még akkor is, ha lázadás, vagy Isten kérdőrevonása a feltörő érzés. Megmutatom, mennyire szükséges a sokszor eltakart és tudat alá fojtott belső zúgolódásnak utat nyitni, hogy a lázadás a realitás elfogadásában feloldódjon. Lényeges, hogy a szóbeli imát és az elmélkedési módszert túllépjék és jó bevezetést kapjanak az egyszerűbb és szemlélődő imába. Rámutatok, hogy kell a természetben imádkozni. Lassan megértetem, hogy a jó imában az ember kipiheni magát, és a jó pihenés határos az imával. Meg kell érteniök, hogy az imában a szavakat, a gondolatokat és még az érzéseket is lassan túl kell lépni és ki kell küszöbölni. Ilyen módon az elmélkedési témáknak olyan elenyésző szerepet adok, hogy Loyolai Atyánk rövid két-három soros elmélkedéseire ismerne. Alig napi tíz percet beszélek az elmélkedési anyagról és még akkor is kérem, hogy aki maga talál témát, hagyja el az én ajánlataimat. Szent Ignác azt mondja, hogy az elmélkedésre sétálgatva vagy olvasgatva kell előkészülni. Ez a mai ideges világban még sokkal fontosabb. A lelkigya- korlatozók észreveszik, hogy az első nap végén már kezdenek belejönni az imába. A mai ember üteme gyors, ideges és feszült. Az ideges ember társas viszonya is feszült. így az imában is feszült a magatartás, és az Úristennel feszült állapotban csak nevetségesen felületes kapcsolatot lehet felvenni. Ha Ignác a sétát ajánlotta a belső ritmus megváltoztatására, ma 38
