Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - Békési István: A népmissziók
szünk követelményeink terén a hívekkel legalább igazságosak, — holott szeretettel megértőknek és irgalmasoknak kellene lennünk? Iparkodunk-e legalább úgy megérteni gyarlóságaikat, jószándékuk, fogadkozásuk, javulásuk esendő, emberi voltát, mint ahogy (reméljük!) elég készségesen találunk mentséget papi, szerzetesi bukások, hibák, botrányok mentésére — nem egy vagy két hetes misszió, hanem hosszú évek szemináriumi, noviciátusi, papi képzése, tréningje után? Nova et vetera A régivágású missziók ideje lejárt. Jöjjünk ezzel tisztába minden nosztalgia nélkül. Már jóideje csak falusi, legföljebb kisvárosi keretben lehetett így tartani. A kísérletezés és útkeresés idejét éljük ma minden vonalon, így a missziók ügyében is. A legkomolyabb nehézség nem is annyira a megváltozott munkaviszonyokban, vagy a hívek estéjét kitöltő, tehát a missziós időt is kontrázó tévénézésben van. Egy alapvető elméleti nehézség bújkál éppen a lelkipásztorok és a papság fejében, és ez részben lélektani, részben történelmi: Nem bízunk a tömegpasztoráció eszközeiben, nem bízunk az eredményekben. A „diaszpóra-kereszténység“ látomása megüli a lelkeket. Éppen ott leginkább, ahol a tömegesítés és a tömegmozgalmak világrekordját „követték el" még a rövid emberi emlékezés számára sem túl távoli múltban. És mert a németek átlag sokat írnak és mindenről készítenek elméletet, szinte eleve gyanússá tették ezeket a gyakorlatokat és kezdeményezéseket. Természetesen sokkal mélyebb eredményeket lehet elérni kisebb csoportokban, zárt lelkigyakorlatok útján. (Ott sem száz százalékosat!) De az emberi természet nem változott. Szórakozás, sport, politika ma is „tömeg-keretben“ történik. Minden életmegnyilvánulásra alkalmas közeg a tömeg, csak a vallásra nem? A Jézus-mozgalom különféle ágai mintha kézből cáfolnák ezt. És nincs a hippik jelensége, a nagy közös éneklések tömege és hasonlók mögött egy mélyebb igény is, amely kitöltésre vár? Mindenki érzi: az egész emberi nagy családdal, a közösséggel szemben is felelősek vagyunk. Innen az amerikai jelszó: „Elvesztettük a tömegeket, tehát a tömegekhez kell mennünk“, és a következő próbálkozás: Különböző, a missziókkal régen is foglalkozó szerzetesekből alakult missziós csoportok bejárják a plébániákat és „plébánia-megújítást“ végeznek. Előre meghirdetik, és minden csoport problémáit külön áliapotbeli beszédek, dialógusok, család- látogatás keretében iparkodnak megbeszélni és keresik rá a mai megoldásokat. Egy-egy helyen akár egy hónapig is tarthat ez a „megújítás“. Máshol „engesztelő hét" a neve a 2-3 beszédből álló, családlátogatással és sok-sok egyéni beszélgetéssel kibővített missziónak^ főleg az élet kellemetlenségeinek felajánlását, keresztény elfogadását ajánlják, a szentségek gyakori vételét sürgetik egyéni, nemzeti, egyházi és az egész emberiséget 28
