Szolgálat 17. (1973)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Úr vacsorája
ószövetségi papi hagyomány beteljesedését mutatja. Eggyé lesz a kettő Jézusban. Mikor az Isten kinyilatkoztatása szerint, Mózes közvetítésével, a Sínai- hegy lábánál megkötötték az ószövetséget, Izrael legényei bikákat öltek le, Mózes a vért tálba fogta, felét az oltárra önti, másik felével meghinti az összegyűlt népet, és így kiált: „Ez a szövetség vére!“ (Kiv 24,8.) Jézus szavai Márk és Máté szövegében pontosan ugyanígy hangzanak. Csak az egy birtokos névmás van beillesztve, ami persze döntő jelentőségű: „ez az é n vérem“. Mint ahogy a bikák áldozata és vérük hintése által lett érvényes az ószövetség, úgy lesz majd Jézus életáldozata és vére által érvényes az új. A márk-mátéi szöveg tehát, bár egy másik ószövetségi hagyomány keretében értelmezi Jézus cselekedeteit és szavait, végeredményben ugyanazt mondja, mint a pál-lukácsi szöveg: Jézus meg fog halni és halála áldozat, amellyel új szövetség születik. Jézus maga kétségkívül mind a két ószövetségi hagyományt be akarta teljesíteni saját személyében: új szövetséget kötő új Mózesnek tudta magát és az új szövetséget önsorsában megtestesítő „Úr szolgájának“. így jön el benne végleg az „Isten országa“. „Egyétek, igyátok“ Az eddig mondottakkal azonban még távolról sem merítettük ki az Úr vacsorájának értelmét. Ha Jézus csak egy prófétai képben akarta volna apostolai szeme elé állítani halála értelmét, kifejezőbb eszközöket választott volna, mint kenyeret és bort. Jézus magyarázó szavából értjük ugyan, hogy a kenyér halálnak szánt testet jelent és a bor kiontott vért, de magában véve kenyér és bor nem idézi fel a halál képét. Jézus a kenyeret és bort azért választotta, mert a kenyér étel, a bor meg ital. Vagyis Jézus nemcsak mutatni akart valamit tanítványainak, hanem adni. Ezért töri meg a kenyeret, hogy mindenkinek jusson, ezért nyújtja kelyhét, hogy mindenki igyák. Ezért ismétli: „Vegyétek", „vegyétek és egyétek", „igyátok mindnyájan". Ezért hangoztatja Márk: „Itták mindnyájan“. Ami itt történik, nem csupán oktatás, hanem részesedés. Az apostolok jól értették ezt. Zsidók voltak ők. Számtalanszor vettek részt áldozati lakomákon. Számtalanszor ették a „béke-áldozatok" húsát, minden évben fogyasztották a húsvéti bárányt. Tudták, hogy egy ilyen szertartás mit jelent: az áldozati állat Isten szent tulajdona lesz. Vérét az oltárra öntik, zsírját elégetik, de húsát visszakapja az áldozó, hogy szent lakomát üljön meg vele. Aki így az oltár áldozatában részesül, a szövetség Istenének lesz asztaltársa, részesedik a szövetség kegyelmében. Megújul a szövetség, elmélyül a hűség köteléke. így volt ez az ószövetségben. De az ószövetségnek most vége. Jézus új szövetségről beszél. És ebben az új szövetségben már nem bikák, tulkok, bárányok, kenyérlepények és tömjénmagok szerepelnek mint áldozat. Egy áldozat van csupán, és ez nem más, mint az „Úr szolgája“, Jézus. A Zsidókhoz írt levél részletesen kifejti ezt a témát, de már az evan52
