Szolgálat 17. (1973)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Úr vacsorája
tus áldozata az, amelynek vére átitatja a történelem minden porcikáját és befolyásolja ma is, mint a só az ételt, mint a napfény a természetet, mint az energia az anyagot. A Golgotán csak egyetlen tanítvány, Mária és néhány asszony vett részt Krisztus brutális kivégzésén, keresztáldozatán. De ez a keresztáldozat befolyásolta már előre a Krisztus előtti történelmet, ez alakította át az életet, és azóta is minden nemes törekvés, ha nem is irányul kifejezetten Krisztus történelmi személyére, többé-kevésbé a megtestesült örök Ige utáni vágyból él: ezért törekszik békére, szeretetre, egységre, megváltásra, önfeláldozásra, tökéletességre, felszabadulásra és több életre az emberiség, — jaj, sokszor de sután, ügyetlenül, hetykén, torzóban, egyoldalúan, kerülő utakon . . . Ha üresednek a templomok, ne átkot szórjunk a távolmaradókra, hanem érezzünk nagyobb felelősséget az imára, áldozatra, szeretetre, tanúságtételre, vagyis minden keresztény papi feladatára és hivatására. Mert annál inkább kell Krisztussal egyesülve életünket másokért és mások helyett feláldozni, minél inkább eltávolodnak azok tőle. Jézus Krisztust római zsoldosok feszítették keresztre. És mi lett eredménye imájának: „Atyám, bocsáss meg nekik“? — az, hogy ma római katolikusnak hívnak minket. Jézus áldozatának gyümölcseként jött el és áradt ki a világra a Szentlélek; így a mi áldozatunkból is gazdag gyümölcs érik, csak nem tudjuk, hová és mikor. Lassan feldereng bennünk életünk nagy korrekciója: nem elég az áldozatot bemutatni, hanem magunknak is áldozattá kell válnunk a bűnök bocsánatára. Ez a királyi papság, a választott nép történelmi hivatása. Nem éppen ez hiányzik legjobban a Zsinat utáni Egyházban? Nemeshegyi Péter AZ ÚR VACSORÁJA Jézus felment Jeruzsálembe. Tudta, hogy ez utolsó útja. A hatalmasok már eldöntötték, hogy végeznek vele. Jézus egy ideig rejtőzködött előlük, tanítványai kis csoportjával. De a dolog nem maradhatott ennyiben. Ö nem azért jött, hogy egy kis szektát alapítson. Az ő hívása mindenkinek szól. Az egész népnek. Az egész világnak. Ezért most felmegy Jeruzsálembe. Utoljára. Messiásként fogadja az ujjongó nép. De Jézus nem használja ki az alkalmat, hogy a tömeg erejével megdöntse ellenségei hatalmát. Tanít egy fél napig, aztán megint visszavonul pár tanítványával. A szeretet védtelenné teszi az embert. Jézus nem tud mit kezdeni kardokkal. A tömeg szétoszlott; maradt a hatalmi pozíciókba besáncolódott ellenség. Már a tanítványok kis körébe is befurakodott a métely. Jézus tudja ezt és borzasztóan fáj neki. Hiszen úgy szereti ezt a Júdást is. De tehetetlen. Nem tud furfangoskodni, alakoskodni, propagandát csinálni. De nem tud elfutni sem. Csak szeretni tud és kitartani az útján mindvégig. Ma vagy holnap rávetődik a háló. Biztos. 47
