Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - K.F.: Az üresedő templomok „teológiája“

Csendes elmélkedés egy szentmisén Vessük fel kíméletlen élességgel a kérdést: miért is menjenek az emberek misére? Szokásból? Ez lekopik. Meggyőződésből? A mai ember úgy érzi, joga van távolmaradni attól, amit nem ért meg. És értik-e, mi az, ami ott folyik? Nagyon kérem, hogy minden pap ne az oltártól nézze a híveket, hanem a kórusról, vagy a kórus alól. Sokan jönnek, mert az egyház parancsolja a va­sárnapi misehallgatást, és a gyermekkorban beléjük nevelt kötelességérzet sürgeti őket. De már nem énekelnek. Még talán motyognak valamit, később egészen elhallgatnak. Ezek az emberek aztán pár év múlva felvetik a kérdést: minek menjek a templomba, hiszen minden olyan idegen, nem mond számom­ra a szentmise semmit sem. Mióta civilben járunk, szeretek beülni a padba a hívek közé. De másképp fest innen a templom! Ilyenkor fojtogat a gondolat: mit kapnak ezek az em­berek itt? A latin szövegből mitsem értettek. A magyar szöveg tömör ünne­pélyessége is idegen tőlük, ha nem hozzák közel; a rossz kiejtés miatt gyak­ran alig érthető, a miséző pap mozdulata nem egyszer gépies, erőltetett. A prédikáció hol leckefelmondás, hol jámbor monológ, hol tartalmatlan fecsegés vagy professzoros fejtegetés, másutt meg bosszantó handabanda, az emberek nem kapnak választ szorongó, tudatos vagy tudatalatti kérdéseikre. Meghall­gattam egy városban sok beszédet: azon csodálkoztam, hogy az emberek még hisznek. Van igazság a mondásban: az bizonyítja legjobban az egyház Istentől való mivoltát, hogy még saját papjai sem tudják tönkretenni. A zsinat új liturgiát te­remtett, de mi ebben gyakran csak új rubrikákat látunk, azokat is jól-rosszul hajtjuk végre. Hol vagyunk még attól, hogy az adott kereteket élettel töltsük ki?! Élethez szóló tanítással, gondos lelkiismeretvizsgálattal, igazi imával, közösségalakítással, szervezett és lélekből fakadó cselekvő együttműködés­sel .. . Nem esik-e meg, hogy rárójuk a hívekre a misehallgatás kötelezett­ségének terhát, de kisujjunkkal sem igyekszünk azon enyhíteni? Mit várhatunk híveinktől? Nem vagyunk-e nagyon igényesek a szentmiseáldozattal kapcsolatban hí­veinkkel szemben? Az Úr Jézus csodákkal készítette elő az Eucharisztia megértését, de csak búcsúzásának perceit látta alkalmasnak, hogy övéit be­avassa „a hit titkába“. Az őskeresztények a mise áldozati része előtt kiküld­ték a hitjelölteket, mert vigyáztak arra, hogy ne vegyenek részt olyan isten­tiszteleten, amelyet még nem értenek. Mi azonban „in médiás res“, azonnal a csúcspontra akarjuk vezetni híveinket, ne csodálkozzunk tehát, ha nem tud mindenki felhágni a csúcsra, nem érti meg a szentmise lényegét. Azonnal hárítsunk el egy félreértést: nem arról van szó, hogy ne késztes­sük a gyermekeket és a nehezebb felfogású híveket is a templomba, hanem csak arról, hogy nem a szentmisén való részvétel az egyetlen vallási köteles­ség, s ne érjük be annak sürgetésével. Sürgessük a részvételt, de ha akadályba 41

Next

/
Thumbnails
Contents