Szolgálat 17. (1973)

Halottaink - Szabó L. Aurél iskolatestvér (Nagy I. Kolos) - Horváth Jordán OP (P. Bonaventura)

nagy kincs volt ez!“ Nagy türelmet tanúsított mindenki iránt. Jellemének egyik fővonása volt mosolygós jókedve, igazi humora. Sötét arckifejezéssel nem lehetett látni. Életkedvet adni: ez volt egyik főtörekvése.

1931 .szept.17-én tette le egyszerű fogadalmát a domonkosrend magyar tartományában. 1936.júl. 19-én szentelték pappá Grácban. A magyar rendtartomány különböző házaiban működött, így Sopronban, Budapesten, Vasváron és Szombathelyen, ahol a szentmártoni plébániát vezette egy ideig. 1950-66 között összesen 7 helyen lelkész- kedett az egyházmegye keretében. Szívesen vállalta a legszerényebb beosztást is. Jól beilleszkedett az egyházmegye papi közösségébe, összejöveteleken szívesen hallgatták költői leikéből fakadt verseit. Élete utolsó éveit 1966-tól Brennbergbányán töltötte mint plébános. Nagy gondja volt a templom renoválása, Ausztriában és az NSzK-ban is járt ebből a célból. Az összeget, kb. 150 000 Ft-ot össze is gyűjtötte. A munkálatokban segítve érte utol a halál: lezuhant egy létráról. Első pillanatban nem látszott komolynak a baleset, de az agyrázkódás után agyvérzést kapott és 3 hét múlva, jún. 28-án meghalt a soproni kórházban. Júi. 3-án temette püspöke. Szép álma, a templom felújítása azóta megvalósult. De a tevékeny, áldozatos lelkű, igénytelen lelkipásztor ezt már nem érte meg.

Sok ember szívében gyújtotta meg a hit fáklyáját és az öröm tüzét.

P. Bonaventura OP, Graz-Münchgraben

Kérjük munkatársainkat, hogy csak olyan cikkeket küldjenek be, amelyet más lapoknak nem ajánlanak fel közlésre. Szűkös terjedelmünk mellett ui. nincs értelme, hogy olyasmit közöljünk, amihez olvasóink másutt is hozzáférhetnek.

Címváltozás esetén szíveskedjenek mindig régi címüket is közölni! — Végül ellenőrizzék leveleiken bedobás előtt a bélyegmennyiséget, mert az osztrák büntetőportó igen magas.

108