Szolgálat 17. (1973)

Halottaink - Maródi Árpád OSB (J.M.) - Csávossy Elemér SJ (Lelkigyermekei)

MARÓDI ÁRPÁD OSB (1908—1972)

1972.okt.18-án, életének 64. évében, a balatonfüredi szívkórházban szólította magához az Űr. Két hétig tartó igen súlyos szenvedés után szívinfarktusban halt meg. Szívének gyenge állapotára már tíz évvel korábban felhívták figyelmét az orvosok, ennek ellenére nem akart nyugodni, kímélő életmódot folytatni, amint egész élete is munkában, kötelességei hűséges teljesítésében telt el.

1933-ban történt papszentelése után 10 évig működött Kőszegen mint magyar-latin szakos tanár. Iskolai munkája mellett behatóan foglalkozott esztétikával is, erről tanúskodik a Pannonhalmi Szemlében megjelent két tanulmánya (Valóság és művészet, Élet és művészet), valamint a gimnáziumi évkönyvben közzétett értekezése: „A könyv“.

Hallásának gyöngülése miatt nem maradhatott tovább tanári munkakörben. 1943- ban Pannonhalmára került könyvtárosnak. 1948 decemberétől kezdve lelkipásztori feladatokat vállalt, plébánoshelyettes volt Balatonendréden, Nyalkán, Eszterházán, majd miséző a Győr melletti Hecse pusztán, 1950 szeptemberétől kezdve pedig egy évig a győri székesegyházban segédlelkész. — 1951-58 közt Győrött élt mint egyszerű gyárimunkás, majd mint tisztviselő a gázgyárban. A halála után kapott részvétnyilatkozatok mutatják, milyen felemelő hatással volt másokra ebben az időszakban is. — 1958-ban könyvelő lett a Veszprém Egyházmegyei Alapítványi Hivatalban. 1964- ben került vissza Pannonhalmára diákotthoni könyvelőnek és főpénztárosnak.

Amikor ott álltunk tizenöten rendtársak a balatonarácsi temetőben — a temetést 40 veszprémi egyházmegyés pap jelenlétében, mint volt veszprémi főnöke, Klempa Sándor püspök végezte —, nagyon is átéltük Sz. Ágoston szavainak igazságát: Oui ambulabat iacet, qui loquebatur tacet. Életútja is mutatja, hogy sokfelé járt. 1958-tól nemcsak hivatali munkát végzett, hanem sokfelé ment lelkipásztori kisegítésre. Amikor 1972 júniusában nyugalombatételét kérte, akkor is arra készült, hogy Pápán telepedik le és az ottani bencés templomban lesz kisegítő lelkész.

A jó Isten szónoki képességekkel áldotta meg, s ő tudatában volt annak, hogy ezt a talentumot kamatoztatnia kell. Beszédeire alaposan készült. Szívesen hallgatták, mert a ma emberéhez közelálló egyszerű stílusban, nyugodt előadó hangon nemcsak teológiai tudást közölt, hanem útmutatást nyújtott a jelen problémáinak megértésére és megoldására.

Bizalommal imádkozunk, hogy ott legyen azok között, akik valóságosan látják azt, amiről eddig csak élő hittel beszéltek.

J.M.

CSÁVOSSV ELEMÉR SJ (1883—1972)

89. születésnapjára küldtünk üdvözlőtáviratot október 24-én. A távirat mint kézbe- síthetetlen visszajött: P. Csávossy két nappal azelőtt visszaadta lelkét Teremtőjének. Századunk egyik nagy magyar egyénisége távozott vele.

1883-ban született bánsági nagybirtokon gazdálkodó bárói családból, a torontál- megyei Bobda (ma Jugoszlávia) községben mint utolsó, tizedik gyermek. Kiskorában gerincbántalomban szenved, tolókocsiban „lovagol". Hat éves sincs, amikor édesanyja 45 éves korában meghal. De atyja második házasságával melegszívű gondviselőt kap. 1893-ban kezdi meg középiskolai tanulmányait a Jézustársaság kalocsai gimnáziumában. 1895 őszén a kalksburgi kollégiumban tanul tovább. 1903.febr.1-én a ka- rintiai (Ausztria) St. Andrá noviciátusában indul el szerzetesi pályáján (atyja nagy meglepetésére, aki katonatisztnek szánta). Két év múlva leteszi örökfogadalmát. Ezután Pozsonyban 3 év filozófiát, majd Innsbruckban 4 év teológiát végez — játszi könnyedséggel. Harmadik próbaévét Tronchiennes-ben (Belgium) tölti, a nagytekinté103