Szolgálat 16. (1972)
Könyvszemle - „...hogy mindnyájan egyek legyenek“ (Nagy Ferenc)
felfogás ScyIIáját, akkor a túlzott idealizálás Charybdisén feneklenek meg. A protestáns svájci orvos (ideggyógyász), családapa, az „Ehe“ c. folyóirat szerkesztője, ebben a tömör kis munkájában ritka sikerrel egyesítette józan harmóniában a két oldalt, — úgy, ahogyan csak tapasztalt szakember, s egyben mélyen hivő keresztény képes. „Érett, alázatos és bölcs műnek“ nevezte egy katolikus professzor. Joggal. Imádságosnak is mondhatnánk, mert olvasása a Teremtő tervének állandó dicséretére késztet. Tele van hasznos gyakorlati jótanácsokkal, fizikai és erkölcsi téren egyaránt, ugyanakkor pedig teológusokat is megszégyenítő mélységig hatol a „nagy titokba“. Katolikus olvasó számára egyetlen nagy „szépséghibája“, hogy a szerzőnek nincs elvi nehézsége a fogamzásgátlás módszereivel szemben (az abortusszal szemben annál radikálisabb!), s így ezeket is részletesen ismerteti. A fejezet elején azonban ott találjuk a megjegyzést: „A születésszabályozás tényével és módjaival a könyv magyar kiadója a Biblia alapján nem ért egyet“ (69.o.). A fordító derekas munkát végzett. Csak az a kár, hogy (már a címtől kezdve) többször alkalmaz régies kifejezéseket. Ezek a protestantizmus Károlin táplálkozó bibliai nyelvében ugyan otthonosak, de nem válnak előnyére annak, hogy a mondanivalót a mai — főleg fiatal — olvasó magáénak érezze. A könyv mély lelkiségét, szerencsésen ökumenikus jellegét és szép magyarságát az alábbi kis részlettel illusztráljuk: „Isten jelenti a házasságban a harmadik dimenziót. Mivel a házasságban nemcsak a férj és feleség mond igent, hanem Isten is kijelenti a maga nagy igenjét, ezért abban olyasmi is lehetséges, ami nála nélkül lehetetlen. Az isteni igen akkor is érvényes, ha a házasság emberileg nézve boldogtalan, ha az élettárs-választás kedvezőtlen volt, vagy ha betegség és egyéb nyomorúság a harmóniát megnehezíti. Isten igenje azért független az ilyen emberi feltételektől, mert objektív és önmagán alapul, tehát áldást munkál, ha rá építenek. Ha helyesen értem, Istennek ez az objektív áldása, az isteni ígéretnek ez a minden pszichológiai törvénytől és minden emberi akarástól független hatása az, amit a katolikus egyház szentségnek nevez. Nem szükséges arról vitáznunk, hogy ez a titok az úrvacsorához hasonló méltósággal rendelkezik-e; a lényeg az, hogy mi ezt a tényt elismerjük, akárhogyan nevezzük is. De éppen a házasságban rejlő isteni áldás ténye iránt veszítettük el nagymértékben megértésünket. Túlságosan sokáig tekintettük a házasságot szigorú erkölcsi törvényektől védett csupán biológiai ügynek. A házasság a biológusok áldozatává vált, vagy ami ennél is rosszabb, a moralisták áldozatává. Legfőbb ideje annak, hogy a házasságot protestáns oldalról is újra teológus módon értelmezzük.“ A könyvnek az OMC gondozásában most készül új kiadása. S.M. „. . . hogy mindnyájan egyek legyenek“. Közös felelősség népünkért. Róma, 1971. Katolikus -Szemle kiadása. Ezt a gyűjtőkötetet már sokan ismerik, sokan merítettek belőle és sokan nyilatkoztak róla nagy elismeréssel. A svájci Sionban 1971 húsvét hetében tartott ökumenikus találkozó előadásait tartalmazza. A találkozót a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közösen rendezte. Külföldön ez volt az első nyilvános jellegű magyar ökumenikus összejövetel. 240-en vettek részt. összesen tíz nagyobb előadás hangzott el. Az előadásokat először munkacsoportokban folyó megbeszélés, utána pedig plenáris megvitatás követte. Előadással szerepeltek: Békés Gellért katolikus teológiai tanár (Róma), Hanák Tibor filozófiai író (Bécs), Teichman Jakab főrabbi (Zürich), Cseri Gyula református lelkész (Mainz), Gánóczy Sándor kát. teológiai tanár (Párizs), Cs. Szabó László író (London), Tóth János nemzetközi jogász (Genf), Balia Bálint egyetemi szociológiatanár (Berlin), Morei Gyula egyetemi szociológiatanár (Innsbruck) és Bárczay Gyula református lelkész (Basel). Az előadások témái: közös feladataink a szekularizált Világban; az „ideológiák 87
