Szolgálat 16. (1972)
Az egyház szava - Egyházatyák az egységről és annak útjáról
papságotok úgy illeszkedik a püspök kezére, mint a húrok a citerára. így a ti hozzájárulásotokkal, összhangzó szeretettel zeng Jézus Krisztusról az ének. De ti is legyetek kórus, mindegyikőtök; az egyetértés összhangjával, egységesen fogadva Isten dallamát, egy hangon daloljatok Jézus Krisztus által az Atyának, hogy így hallgasson rátok és jócselekedeteitekből Fia tagjainak ismerjen benneteket. Hasznos tehát, ha szeplőtelen egységben éltek, hogy mindig részetek legyen Istenben. Ha én rövid idő alatt olyan szoros, nem emberi, hanem lelki barátságot kötöttem püspökötökkel, mennyivel boldogabbak vagytok ti, akik úgy tartoztok vele össze, mint az egyház Jézus Krisztussal, Jézus Krisztus pedig az Atyával, hogy minden eggyé forrjon az egységben! Senki ne áltassa magát: aki nincs belül az oltár körén, nélkülözi Isten kenyerét. És ha már egyik vagy másik ember könyörgésének akkora ereje van, mennyivel hatékonyabb az egész egyház püspökéé! A békéről. (Aranyszavú Sz. Péter püspöknek tulajdonított beszéd.) „Boldogok a békességszerzők — mondja az evangélista —, mert őket Isten fiainak hívják." — Méltán virulnak a keresztény erények abban, akiben megvan a keresztény békesség egyetértése; és az „Isten fiai" nevezethez nem vezet más út, mint a békességszerzők nevezete. A békesség, szeretteim, kiszabadítja az embert a szolgaságból, nemes nevet ad, megváltoztatja Isten előtti helyzetünket és ezzel magunkat is: az alattvalóból fiat, a szolgából gyermeket csinál. A testvérek közötti békesség Isten akarata, Krisztus öröme, a szentség tökéletessége, az igazság szabálya, a tudomány mestere, a jóerkölcsök őrzője, és minden dologban dícséretre- méltó fegyelem. A békesség a kérő imádság szükséges tartozéka, könyörgéseink kieszközlő erejének könnyű útja, minden vágyunk szívet elégítő, igaz teljessége. A békesség a szeretet anyja, az egyetértés köteléke, nyilvánvaló jele annak a tiszta szándéknak, amely azt kívánja Istentől, amit akar; kéri azt, amit akar, elfogadja azt, amit kért. A békességet királyi parancsként kell őriznünk, hiszen maga az Úr Krisztus mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek", vagyis: Békében bocsátottalak el, békében találjak rátok; távoztában azt akarta megadni, amit visszatértekor mindenkiben meg szeretne találni. Mennyei parancs az, hogy őrizzük meg, amit adott: találjam meg bennetek — mondja — ezt az egyet, amivel elbocsátottalak. A békesség elültetése Isten gyökérverése; kigyomlálása az ellenségé. Mert ahogyan a testvéri szeretet Istentől való, úgy a gyűlölet az ördögtől; ezért a gyűlölködést kárhoztatni kell, hiszen írva van: „aki testvérét gyűlöli, az gyilkos“. Látjátok tehát, szeretett testvéreim, miért kell szeretni a békességet, kedvelni az egyetértést: mert ez szüli és táplálja a szeretetet. Azt pedig tudjátok, hogy az Apostol szavával: „a szeretet Istentől* való": akiben tehát nincs szeretet, az Isten nélkül való. 58
