Szolgálat 16. (1972)

Egymással - egymásért

EGYMÁSSAL — EGYMÁSÉRT

Előző számainkban vizsgáltuk az ember és a természetfölötti, majd az ember és a környező világ kapcsolatát, mostani tanulmányaink témája az ember és ember közti viszony.

Az összetartozás tudata, igénye, felelőssége, nem egyszer kínja sohasem volt olyan erős az emberekben, az emberiségben, mint éppen ma. Van-e szava ehhez a vajúdáshoz a kereszténységnek? Nagyon is sok. Hiszen Krisztus óta tudjuk teljes világossággal, hogy valamennyien egy családhoz tartozunk, testvérek vagyunk, a mennyei Atya gyermekei. Az Egyház pedig krisztusban mintegy szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének“ (Lumen Gentium 1). Lényegében ezzel a hivatással és feladattal foglalkozik mostani számunk.

„Legyenek sokan, hogy eggyé legyenek“: Nemeshegyi Péter bevezető tanulmánya már címében megüti azt a kettős-akkordot, amely ma olyan egyforma erővel hangzik fel a kor törekvéseiben: egymás személyiségének, szabadságának, meggyőződésének tisztelete (pluralizmus)- és a szeretet, az összefogás, az egység vágya. Amit ő itt teológiailag a nagy Mintaképből, a Szentháromságból kiindulva alapoz meg, ugyanazt Tomka Ferenc lélektani és szociológiai oldalról, tehát a szaktudományok felől veszi célba. Majd egymásután vonulnak el előttünk azok a kisebb- nagyobb lelki közösségek, amelyek ma keserves megrázkódtatásokban tisztulva-újulva törnek a nagyobb egység felé. Egyházunk: Hans Urs von Balthasar, korunk egyik „nagy öregje“, a művészi intuícióval megáldott svájci teológus elénk idézi a „szentek közösségének“ vérkeringését, ezt a dús életáramot, amely egyszerre szólít megrendült alázatra és korlátlan odaadásra. Az egyházi közösségek: az ortodox pátriárka (Athenagorasz), az evangélikus lelkész (Vajta Vilmos) és a református taizéi prior (Roger Schutz) időben egymásmelletti, hangnemben erősen különböző megnyilatkozásai egy kis fogalmat adhatnak olvasóinknak az ökumenikus kérdés bonyolultságáról, a nehézségekről és reménységekről az elszakadt testvéreknek a „közös kehely“ felé vezető útján. A család: Giny Kranenburg Hollandiában élő magyar családanya, a

3