Szolgálat 15. (1972)

Néhány szó Hugo Rahnerről

1947-ben adta ki a rendalapítóról szóló remekbeszabott tanulmányát: Ignatius von Loyola und das geschichtliche Werden seiner Frömmigkeit (két kiadás, különböző nyelvű fordítások), majd Leonard Matt művészi „képeskönyvéhez" (Ignatius von Loyola, 1955) írt lényeglátó rövid összefoglalót. 1956-ban jelent meg, a tervbevett nagy életrajz előfutáraként, Ignatius von Loyola. Briefwechsel mit Frauen c., kortörténetnek is beülő dokumentum-közzététele.

Főművére már nem kerülhetett sor. Hétéves szenvedés érlelte késszé attól a naptól, amikor gépelés közben egyik ujja először tagadta meg a szolgálatot. Hála a betegségében melléje adott titkárnak, sikerült elszórtan megjelent cikkeit és előadásait három vaskos kötetben összefoglalni: 1. Symbole der Kirche (1964), 2. Ignatius von Loyola als Mensch und Theologe (1964), 3. Abendland. Reden und Aufsätze (1966). Amikor a kór kérlelhetetlen haladása munkájának abbahagyására kényszerítette, egyik barátja özvegyének házában talált szerető fogadtatásra. Majd a München-Nymphenburg-i jezsuita „írók házában" (Alfred Delp-Haus) ápolták. Végül a pullachi kollégium kórházában halt meg 1968. december 21-én.

Mélységben és alaposságban semmivel sem maradt el nagy testvérbátyja mögött — stílusa, egyénisége azonban egészen más. Érzelmileg gazdagabb, kifejezésmódjában színesebb és hozzáférhetőbb. Magyarul most jelenik meg először könyve.

(J. A. Jungmannak a ZfkTh 1969-es évfolyamában, 76—78. megjelent megemlékezése alapján)

8