Szolgálat 15. (1972)

Nyugati humanizmus és kereszténység

tatás világítja meg, tisztítja meg és tölti be a nagy szellemek legmélyebb sejtéseit. Krisztusban vált foghatóvá az emberi szellemnek az a világa, amely után Platón, Arisztotelész, Plotinosz tapogatózott. És a felülről származó isteni üzenetnek, meg az alulról feltörő görög vágyakozásnak az egységéből született meg az, amit nyugati humanizmusnak mondhatunk. Erről a találkozásról lesz most szó.

Ágoston szép helyzetképben tudósít bennünket a Vallomások könyvében, hogyan találkozott benne magában először össze a platóni örökség az eljövendő keresztény teológussal. 373-ban, 19 éves korában, sötét- izzású ifjúi érzékiessége kellős közepén, kezébe vette Cicero könyvét, s abból megcsapta Platón szelleme: „A szokásos tanulmányi rendben ráakadtam Cicero egyik könyvére, amely a filozofálásra buzdított; címe ,Hortensius‘. Ez a könyv fordulatot hozott létre bensőmben, kéréseimnek új irányt adott, egyenesen Feléd, ó Istenem, és egészen újjáalkotta kívánságaimat és vágyaimat. Minden hiú reménység egyszeriben elveszítette rám varázsát, és a szív leírhatatlan vágyával epekedtem az igazi bölcsesség halhatatlan adománya után. Lassan fölkeltem, hogy visszatérjek Hozzád.“ (Vallomások III, 4.)

Ez az óra, amelyben egy új humanizmus megalkotója, a keresztény teológia zsenije először találkozott az ő Platónjával, és „lassan fölkelt, hogy visszatérjen Istenhez“, a nyugati humanizmus megszületésének órája egy égő emberszív titkos csendjében. A visszafelé és előre vezető utat csak akkor találjuk meg, ha Ágostonként engedjük Platóntól Krisztus felé vezetni magunkat, végigvándorolva a történelem egének szegélyén és leszállva a lélek mélyébe.

Kezdjük meg hát utunkat a görög humanizmus és a keresztény hit találkozásának történetével.

Hellász és a kereszténység történelmi találkozása

A történelem világalakító eseményei közé tartozik az, hogy a tizenkét arámi követ — akiket az Ür Krisztus arra választott magának, hogy az istenség mélyéből hozott örömhírt szétvigyék a világra — kezdettől fogva, isteni megbízatásból tudatosan a görög-római kultúrvüág felé fordult. A Máté-evangélium arámi ősfogalmazása epizód volt (sajátosan a palesztinai hithirdetés számára készült); a többi apostol (a jeruzsálemi ősegyházközségben működő Jakab kivételével) mindjárt a görögöt választotta igehirdetésének nyelvéül szóban és írásban. Amikor a Lélek zúgó viharában megszületett az Egyház, ugyancsak a Léleknek intézkedése folytán Jeruzsálemben az egész antik világból való emberek voltak együtt; így aztán átszakadtak a gátak, és a hithirdetés árja Palesztinán túlra is kiömlött. Biztos, hogy mindegek a Jeruzsálemben összejött emberek — „Mezopotámiából és Arméniából, Kappadóciából,