Szolgálat 15. (1972)

Az Egyház mint a nyugati kultúrközösség megalapozója

nek — te pedig katonaságot küldesz képei megsemmítésére.“ Hit vagy katonaság: ez a nyugati szabadságnak és ezzel a nyugati kultúrának a problémája. Még ma is. A pápák építették meg a leendő Nyugatnak és kultúrájának útját.

A nyugati művelődés kultúrtörténete

A nyugati kultúra megalapításának története főként művelődéstörténet. Az Egyház megmentette a görög szellem és a római jog java örökségét, és közvetítette az új népeknek. De ennek a világtörténelmi folyamatnak mélyebb ismerete céljából itt is újból meg kell mutatni, vajon az Egyház legbenső lényegéből fakadóan hajtotta-e végre ezt a kultúraközvetítést, és hol mutatkozik ennek nyoma; mert csak így lesz világos, hogy csakugyan végrehajtotta.

Az Egyház Istennek történelemmé vált szava, azért létének minden pillanatában a legbensőbben függ attól, illetőleg kapcsolatban van azzal, hogyan hangzott el ez az isteni szó az utolsó apostol haláláig bezárólag. Az Egyháznak tehát valamiképpen mindig kultúrát kell áthagyományoznia, különben ez az isteni szó megértetlenül maradna. De azért létének egyetlen pillanatában sem valami hagyomány-mechanizmus, hanem mindig újonnan, elevenen kimondott és meghallott isteni szó. Vagyis: sohasem az évezredekkel ezelőtt leírt szóból élő mezítelen hit, hanem mindig eleven hagyomány is, s ezzel együtt mindig megújuló fáradozás, hogy megértse, amit hitt, mindig újra kialakuló hivő tudás. Az Egyháznak, mint élőlénynek tehát legbensőbb sajátja a teológia, azért az egyháztörténelem mindenkor művelődéstörténet is, a legtágabb értelemben vett teológia-történet. Ezért lett az Egyház a nyugati kultúra kezdeteinek idején is, amelyről most szó van, szükségszerűen az antik kultúra legelőkelőbb hordozója és közvetítője: nem az antik múlt romantikus felmagasztalásából, nem mintha nem tudott volna szabadulni a hellén szellemi örökségtől, nem a tiszta keresztény hit hellenizálása miatt, — hanem a Logosz erejében, amely egykor megvilágított minden igazat és jót, és a hit felől indulva a megértésre sürget. Ezzel az erővel alkotta meg az Egyház azt a művelődést, amelyből a leendő Nyugat kialakult.

Ennek a Nyugat számára alapvető művelődésnek a történetét legszemléletesebben a korai keresztény idők katolikus egyetemeinek történetében foglalhatjuk össze. Nemcsak azért, mert innét, vagyis Alexandná- ból és Antiochiából jutottak el nyugatra a művelődés legfőbb javai, hanem azért is, mert ez a két központ szinte megtestesülése is annak a két pólusnak, amelyek között az emberiség és mindenekelőtt a Nyugat szellemtörténete lebeg.

Alexandria és főiskolája a pneumatikus hittudománynak, a legjobb értelmű gnózisnak a típusa, persze túlzott értelemben is, egészen a

46