Szolgálat 15. (1972)

Az Egyház mindig fiatal

AZ EGYHÁZ MINDIG FIATAL

J. Brummet könyvének (1960) címe a keresztények kegyelmére és fájdalmára utal: Fiatal-e még ma is az Egyház? Már az Egyház római őskorában, 150 körül, fehérhajú, agg nőnek látja a „Pásztor“ néven emlegetett könyv szerzője. De a látomás során alakja megváltozik, „fiatal és szép lesz, csak a haja szürke“. És a magyarázat a következő: „Mivel alapítása mindennél előbb történt, azért öreg, hiszen érette teremtette Isten a világot.“ Viszont megfiatalodik mindenütt, ahol gyermekei „az új üzenet örömében legyőzik a gyöngeség és a kétség öregségbe merevedett szellemét“.

Az Anyaszentegyházat tehát mint a világtörténelem szent, tiszteletreméltó matrónáját dicsőítjük. Hálát adunk Istennek, hogy korunkban, midőn a világ újjáalkotása szinte lázas tempóban folyik, van még egy Isten nyugalmán alapuló közösség, amely sziklára épült, és az örökérvényű értékekről való meggyőződésében nincs szüksége arra, hogy mindig a legújabbhoz csatlakozzék. Mert Krisztus az Ura, aki ugyanaz marad „tegnap és ma és mindörökké“.

Kíséreljük meg magunk elé állítani a régi és új Egyház igazságát. Miért fiatal mindig az Egyház?

Az első felelet: az Egyház a titokzatos Krisztus. Ezért a világban állva is valóságosan kiemelkedik az időből és a történelemből, és ezt éppen fejlődésének mindig újból feltörő fiatalságával bizonyítja be a történelem folyamán. Diognetosz levele az ősegyházban mélyértelműen kifejezte ezt: „Isten elküldötte a Logoszt, hogy megnyilvánuljon a világnak. ö kezdettől fogva volt, újként jelent meg, és mégis a réginek bizonyult, és mindenkor újjászületik a szentek szívében, ő az örök, akiről írva van, hogy ,ma‘ Isten Fia. Általa gyarapodik a szentekben kibontakozó kegyelem.“ Ezt az ifjúi isteni életet Isten Krisztusban, a halottaiból Feltámadottban közli az Egyházzal; „Isten gyermekeinek“ szívében virágzik ki.

Ebből következik a második felelet: ezt az Isten életében osztozó életet a kereszténység kegyelme szüli. Ez az újjászületés ugyan most még rejtett, mégis már e világban hatékony. Igaz, egyelőre még — hogy Pállal szóljunk (Róm. 6,4) — „sírba tettek Krisztussal“, de „fel is támadtunk Krisztussal az Atya dicsőségéből, hogy új életben járjunk, új szellemmel, nem az elavult betű szerint“ (Róm. 7,6). Itt beteljesedik a próféta szava az „új szívről és új szellemről“ (Ezek. 11,19). A kereszt23