Szolgálat 15. (1972)

Mater Ecclesia

Az Anyaszentegyhdz kifejezésben a teológiai gondolatok bősége rejlik. Jól értett ezek kifejezéséhez a korai kereszténység sok-sok tanúja. Az Egyház anyai méltóságának ez a teológiája olyan, mint az ókeresztény mozaikok aranyalapja: egységbe olvasztja az alakok tarkaságát.

Minden himnusz nyitányát és alapmotívumát, amely az Egyházról valaha is elhangzott a földön, Pál adja meg a galata levélben: „A magasságbeli Jeruzsálem: ez a mi anyánk“ (4,26). Most beteljesedett Izaiás próféta látomása minden népek eljövendő nagy édesanyjáról (íz. 54), és még az emberiség kezdetének ősi titkai is betelnek az idők teljességében (Ef. 5,21-23).

Századok során, teológiában és imádságban, sosem ment többé feledésbe ez az igazság. Az egyháztörténelem nagyjai az Anyaszentegyház iránti szere tétből élnek. Ezzel a képpel fejezzük ki legszívesebben a kegyelem és a testvéri szeretet közösségét, az otthonos biztonság érzését. Már Jdnos úgy köszönt egy keresztény egyházközséget, amelynek ír, mint „választott úrnőt és gyermekeit“ (2 Jn. 1). Tertullianus biztosítja a fogságban lévő vértanúkat, hogy a karthágói egyház, mint Domina Mater Ecclesia, gondoskodó szeretettel emlékezik meg szenvedő gyermekeiről (Ad mart. 1). És amikor az üldözött lyoni keresztények a börtön szeny- nyes sötétjében hitehagyó testvéreik visszatérését köszöntik, ezt sem tudják szebb képbe öltöztetni: „Szent öröm volt ez az Egyház, a szűz és anya számára“ (Eusebius: Egyháztörténet V, 1,45). A keresztség napján az Anyaszentegyház tanítja meg az újjászületetteket, hogyan kulcsolják Krisztusban imára kezüket (Tertullianus: De bapt. 20). Cyprianus és Ágoston ezt prédikálta, a középkori teológia nagyjai dicsőítették az Anyaszentegyházat, és még Kálvin is bizonyságot tesz a reformált kereszténységnek az anyai Egyházról, amikor így ír: „Isten akarata szerint az Egyház ölén kell gyermekeinek összegyülekezniök, mégpedig nemcsak azért, hogy az ő fáradsága és szolgálata táplálja őket, amíg kiskorú gyermekek, hanem azért is, hogy anyai gondja irányítsa, míg fel nem nőnek és maguk is el nem jutnak a hit célpontjához“ (Institutio rel. ehr. IV, 1,1).

Minden kegyelem alapforrása az Egyházban az Űr kereszthalála. Az isteni üdvösségtörténet misztériuma abban a pillanatban teljesedik be, amikor a keresztrefeszített Megváltó megnyitott oldalából víz- és vérfolyam ömlik, és az megtisztítja, megszenteli, új egységgé fűzi össze az egész emberi nemet. Ez az egység az Egyház. így látják ezt az egyházMATER ECCLESIA

21