Szolgálat 14. (1972)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
Nov. 14. Tegnap délután Kengéből Kinshasába érkeztem. Velem jött egy fiatal bennszülött pap is, hogy folytassa tanulmányait a XXIII. János pápa nevét viselő szemináriumban. Megtekintettem a szemináriumot, örömmel állapítottam meg, milyen korszerű körülmények között tanulnak Zair jövendő lelkipásztorai. Vasárnap a főváros Krisztus Király-plébániatemplomában vettem részt a szentmisén. Nagyon tetszettek a bennszülött dallamra szerkesztett és bennszülött hangszerekkel kísért énekek. De az én bennszülötteim jobban belekapcsolódnak a közös énekbe és imádságba, mint itt a fővárosban. Nov. 18. Repülőgépen megérkeztem Belgiumba, hogy innen Németországba utazzam. A kitűnő autóutak, a szépen karban tartott épületek, a jólöltözött emberek arról tanúskodnak, hogy bizony nagy a különbség a szavannák és őserdők világa, meg az európai élet között. Európában nagyobb a kényelem és a civilizáció. Afrikában több a nyugalom és a napfény. Nov. 21. Kicsit szokatlan az itteni élet. A harmadik napot töltöm ugyanazon a helyen. Ez a magamfajta csavargóval ritkán fordult elő. Hogy a mozgás hiánya meg ne ártson, minden nap uszodába megyek. Ma vasárnap van. Zairban minden vasárnap gyógyszert szoktam bevenni a malária ellen. Európában is folytatnom kell egy darabig ezt a szokást, nehogy a láz megzavarja az üdülésre és továbbtanulásra szánt időmet. (Levélírónk beszámolójához fényképet is mellékelt. A kép Kalengében ábrázolja sötétbőrű „gyermekei“ között, kurta pipájával a szájában. Kezében tartja lapunkat, a négerek pedig kíváncsian „olvassák“ . . . ) Pálinkás István SVD + A Szolgálat igen sok jót tesz nekünk idegenben az Úr szöllőjében. Nagyon sokat tanulhatunk az értékes cikkekből és segít szent hivatásunk követésében, in spem contra spem! Karácsonyra küldtem egy portugál könyvet: társaságunk története Kínában, meg egy újságot, amely megemlíti az én szerzetesi aranyjubileumomat; ez majd arra fog szolgálni, hogy halotti levelemet írhassa és a Szolgálat olvasóinak imádságába ajánlhasson, mert egyedül maradtam Kínában és nincs remény, hogy más szalézi foglalja el helyemet . . . Mons. Lischerong is hasonló gondolatot írt: öregszünk, és nem érkezik utánpótlás a magyar misszióba! Sőt minden nap nehezebb a missziós munkánk. Mons. írta Potzuból gyémántmiséje alkalmából: 60 esztendő! bizony nem kis idő ... a fő, hogy az ember még tudjon dolgozni. A jövő bizonytalan. De legyen meg itt is a jó Isten akarata. A katolikus iskolák helyzete mindig nehezebb lesz. Nem egy középiskola becsukott. Itt Macaóban még dolgozhatunk, de az idén 1300 növendékből csak 17-en kapták a szent keresztséget . . . pedig nyolcán vagyunk páterek. Sajnos, hogy a tanult ifjúság majdnem mind elhagyja kis városkánkat, mivel nincs elégséges munka mindenki részére, így a katolikusok száma évről évre csökken. P. Zsámár itt járt a múlt héten. Az ő iskolája Formózán közeledik a célja felé. Szeptemberben megnyílik a nővérek iskolája. Technikus iskola: elektromosság, televízió, etc. Imáit kéri és viszonozza in C. J. Kirschner Antal Kínai misszionárius, 50 éve Kínában + Januárban érkezett hozzánk egy kis jubileumi szentkép a portugáliai „Colégio Missionário Ultramarino“-bői, ezzel a jeligével: „A szeretetet áldozat árán vásároljuk meg“, és az alábbi sorokkal: Hálás köszönet a szép folyóiratokért. Sajnos, most már a nagyítóüveggei sem vagyok képes elolvasni, így kérem, ne tessék többé címemre küldeni, itt egyedül vagyok magyar. »* 95
