Szolgálat 14. (1972)

Eszmék és események - Megfontolások az öregségről (Sr. M. Cymbalista)

népből fiatalok nélkül! Az erő, a lelkesedés, tervek, nagy ideálok, hősies nekibuzdulások: ez a fiatalok állandó hozzájárulása a társadalom és az Egyház sejtjeihez. Abban a közösségben, amely elvesztette a kapcsolatot a fiatalokkal, észrevehető a mozdulatlanság, az önkritika hiánya, a léleknek és a testnek az elmeszesedése. A fiatalok kérdeznek minket, követelnek tőlünk, hajlékonynak tartják meg közösségi életünk véredényeit.

S mi lenne egy városból érett emberek nélkül, akik már maguk mögött hagyták a fejlődési kríziseket, és akikbe még nem kezdte meg beleenni magát az elhasználódás folyamata? Mindig a „híd,‘-nemzedékek érzik meg a legélesebben a változást, de egyúttal ők a legalkalmasabbak, hogy helyes mederbe terelve állandóságot adjanak a változásnak és mozgást az állandónak. A „középső nemzedék“ magatartása döntő egy közösségben.

S mi lenne egy városból öregek nélkül, „nagyapák" nélkül! Ez az irgalomnak, a mélységnek, az elmélkedő megpihenésnek, a reménynek, az alázatosságnak a krízisét jelentené, éppen azoknak a tulajdonságoknak a krízisét, amelyeket Simeon és Anna, ezek az evangéliumi személyek képviselnek, és amelyek útmutatások számunkra: milyen legyen a magatartásunk saját meg- öregedésünkkel szemben.

öregség és remény

Simeon és Anna befogadta a jóhírt. ók reméltek. Nyitva álltak a jövő előtt. Nem emlékekről beszéltek: jövendöltek. Felismerték a jelet, elfogadták, karjukba vették. „Várták Izrael vigaszát." Barátai voltak mindazoknak, akik „várták Izrael megszabadítását“. „A Szentlélek lakozott bennük.“ Ennek a Szentlélek-sugallta reménynek kellene irányítania a mi megöregedésünket is. így lenne az egy növekedési és nem elhasználódási folyamat betetőzése. A reménység nélküli öregségből éppen a legértékesebb hiányzik, az, amit az ifjúság és a gyermekek adhatnak. Nem meglepő a végeredmény: a kapcsolat teljes hiánya.

öregség és igazság

A messiási jel előtti megnyílás a szív megtisztulását tételezi fel: Simeon .igaz és istenfélő“ volt, Anna „éjjel-nappal szolgált Istennek“. Csak a tiszta- szívűek fogják látni Istent. A hosszú évek ún. „tapasztaltsága* a végén annyira megzavarhatja látásunkat, hogy nem ismerjük fel Jézust, amikor közöttünk van: „közietek áll az, akit ti nem ismertek" (Jn 1,26).

Az évek során át az a veszély fenyeget, hogy tele leszünk ideákkal, véleményekkel, jól vagy rosszul gyógyult sebekkel, többé-kevésbé öntudatos csalódásokkal, egyszóval mindazzal, ami szívünk szabadsága, tisztasága és egysége ellen esküszik össze. Ezért kell már nagyon hamar előkészíteni az öregséget, az életkezdés pillanatától kezdve, hogy ne terheljük meg szívünket ámításokkal. A gondolatbeli, a kimondott, az átélt hazugság olyan, mint a szú, amely kirágja szívünket, és az évek múltával többé-kevésbé mindnyájan mitomániákusok leszünk. S a mítoszimádó olyan, mint a 134. zsoltár90