Szolgálat 14. (1972)

Eszmék és események - Szemle a mai fiatalok között (S. M.)

gyógyítani.“ Tehát: odaadmi mindent, ami fölösleges, vagyis nem okvetlenül szükséges, „éspedig az életkorunkra jellemző nagylelkűséggel“, azoknak, akik nélkülöznek, tehát joguk van rá. „Ennek a világnak tényeket kell látnia. Mindig tények voltak a legmeggyőzőbb érvek.“ És aztán továbbadni másoknak a szeretet tüzét és a közösség örömét — élettel, tettekkel. „Gondjaik vannak? Finom érzékkel mellettük állunk. Nehéz a dolguk? Megosztjuk a terhet. Játszani akarnak? Velük játszunk. Lelkesednek a zenéért? Mi is. Ki akarnak rándulni? Velük megyünk. Tanulniok kell? Segítünk. Egyszóval: szeretünk. Mindig szeretünk, akkor is, ha áldozatba kerül. Jellemzően írta valaki róluk az első találkozás után: „Az a különös meleg szeretet árad belőlük, amivel a nyugatiak nem kényeztetik el az embereket." A szóra, annak megmagya^ rázására, miből fakad a szeretetnek ez az ereje, csak a végén kerül sor.

Itt is megvan a társadalmi reform igénye, — de az evangélium legmeg- hittebb akcentusával. Megvan az öröm és az optimizmus, — de nem térnek ki a szenvedés elől sem. „Mi nem szélkakasok vagyunk, hanem keresztények. Jézus a kereszten függ? — Én is oda akarok kerülni. A kereszt másik oldala még szabad!" És minden nyitottsága mellett is ez a program teljesen és tudatosan egyházias tud maradni. Az ő vezérkönyvük is a Biblia, de értelmezésében a tanítóhivatalra támaszkodnak.

A nagy példakép: Jézus mellett ott áll „nagy nővérük", Mária, a „nagy- formátumú ember, aki életünk minden szakaszában mondani tud nekünk valamit.“ Ö az, aki már egész fiatalon teljesen Isten rendelkezésére bocsátja magát, ö az, akii Isten váratlan, meglepő üzenetére is feltétlen igennel válaszol. Szeretete egyszerű és konkrét: a nagy kitüntetés után első dolga, hogy „siet“ rokonához segíteni. Nem bánja, hogy fiával és fiáért az istállóba, a számkiveté'sbe kerül, a magány lesz osztályrésze. És végig együtt halad vele — egészen a keresztig, a tökéletes hit és tökéletes kifosztottság beteljesedéséig. örök mintája a nagylelkű szeretetnek, amely mindent odaad.

Ez a fiatalság tehát igazolja, hogy nem mindegyik fiatal gondolkodása összeegyeztethetetlen az egyházi keretekkel és struktúrákkal. Hiányzik talán belőlük a kritikai szellem? — Kis folyóiratukban (1970/1) Tamás, Münster- ből, fölveti a kérdést: mi legyen a keresztény fiatal magatartása a hivatalos Egyházzal, a benne tapasztalt hibákkal szemben. Hadd idézzük szószerint a berlini team válaszát. (Bár felnőttekben lenne ennyi érett bölcsesség!)

Biztos, hogy nehéz szolidaritást vállalni a hivatalos egyházzal, ha döntései nem férnek a fejünkbe, túlságosan tekintélyinek, sőt nem keresztényinek tűnnek. De hon- nét vegye az Egyház irányvonalait? Hiszen Krisztus ma nem mutatja meg nekünk közvetlenül akaratát.

Földi képviseletére az apostolokat hívta meg, azok utódai a mi egyházi elöljáróink. Talán nem annyira a személyüket kellene néznünk, hisz ők is csak emberek, s azért belátásuk korlátolt, hanem emögött az Istent, aki „hivatalos“» képviselői által mutatja meg nekünk akaratát. Isten egy „kicsi püspöktől“ sem hagyja magát kidriblizni. Ha Őbenne bízunk és ezért követjük a hivatalos egyház olyan döntését is, amely

85