Szolgálat 14. (1972)

Eszmék és események - Világunk - gyerekszemmel (Jella Lepman gyűjtése)

borolok az erdőben, tarkabarka virágszőnyegen. Ez mind a világ szépsége nekem.

Ismerem a másik oldalt is, próbálok nem gondolni az éhségre, a levegő beszennyezésére és a háborúkra. Megpróbálom kiszorítani ezt a világomból. De tudom, hogy egy nap tennem kell ellenük valamit, ha most még nagyon fiatal is vagyok. {Rae Ann, 11 é. USA)

Minden gyerek — nem, majdnem minden gyerek rendes! Honnét származnak, az mindegy. És ha nagyobbak lesznek, megváltoznak és olyasmiket csinálnak, amit nem volna szabad. Miért? Ha olyanok maradnánk, mint gyereknek vagyunk, akkor nem lenne többet háború, nem lenne éhség, nem lenne szegénység. Boldoggá tennénk a többieket, mert mi gyerekek boldogok vagyunk. De amilyen a világ most, olyannak csak gyűlölni tudom . . . (Ellen, 12 é. USA)

Ha a vietnami gyerekek nem tudnak többet játszani a háború miatt, mit csinálnak a többi ország emberei, mama? Mind magukhoz veszik? (Mine- ko, 5 é. kislány, Vietnam)

Persze hogy véget lehet vetni a háborúnak, csak meg kell beszélni minden néppel, hogy mi békében akarunk élni. És mindnyájunknak barátoknak kell lennünk. (Mila, 5 é. Szovjetunió)

Hogy lehet minden háborúnak véglegesen végetvetni? — Sehogysem, mert mindig lesznek emberek, akik még több hatalmat akarnak. (Gerhard, 11 é. Németország)

Szerintem az olyan ember hős, aki másokat megment: egy katona, egy tűzoltó, egy orvos. (Patrick, 9 é. USA)

Apu, a zsebkendő — elfelejtetted magaddal vinni.

Apu, a fogkefe — nincs veled.

Mindent, mindent elfelejtettél,

Mikor olyan gyorsan elmentél.

Azt se mondtad nekem: viszontlátásra.

Apu, apu, mindent elfelejtettél,

Apu, hol vagy?

(Izraeli kislány, 12 é.)

A háború egy szörnyeteg, egy gonosz állat — a béke nagy csend, mindent beburkol. (Graca, 6 é. Portugália)

Édes Jézuska, ebben az évben nem akarok ajándékot tőled, de szeretném, ha elmennél Biafrába. Vigyél azoknak a gyerekeknek, akik különben meghalnak, valamit enni. Aztán menj Vietnamba és vidd el nekik a békét, vess véget a háborúnak. Talán jövőre majd gondolsz rám és akkor hozol valamit! (Dávid, 8 é. Olaszország) »*

79