Szolgálat 14. (1972)
Az egyház szava - A papi lelkiség (a teológiai bizottság dokumentumából)
tartással kell közeledniök feléjük. Ez nem zárja ki egy-egy szakterület művelését, de ebben is meg kell őrizni a keresztény nyitottságot az emberség egésze felé. Amint Krisztus mindig, mindenki előtt az Atya képviselője, úgy a papnak mindenkor Krisztus egyetlen Egyházát kell képviselnie. És amint Krisztus az Atya előtt az egész emberiség képviselője és közbenjárója (Róm 8,34; Zsid 7,25; Jn 17; 1 Jn 2,1 skk), éppenígy kell a szolgálatra kijelölt papnak is képviselnie nyáját az Isten előtt ott, ahol mint Krisztus Egyház-Testének egységesnek kell lennie, „szüntelenül“ közbenjáró könyörgéssel (Fii 1, 3). A „divinum officium", bármilyen legyen is előírt formája, szerves része a papi szolgálatnak és bensőleg hozzátartozik az apostoli munkához. Munka és ima összeolvad, s mindjobban áthatja egymást. 4. Krisztus — és ilyen módon egyedül ö — a felajánló és az áldozati adomány egységében „pap“. Ez a tény eszkatológikus adományállapotot biztosít neki: ő az, akit az Atya végképp a világnak ad: örök Eucharisztia, benne halála, de feltámadása is (Jel 13,8). Feltétlenül szükséges, hogy a szolgapásztor necsak irányítsa az eucharisztikus titok bemutatását közösségében, hanem a lehető legteljesebben hasonuljon is hozzá, hiszen szolgálata eucharisztikus papságból származik: „Minthogy Jézus egészen tiszta, az ő egész teste táplálék és egész vére ital, mert minden tette szent és minden szava igaz ... Az ő teste után másodsorban Szent Péter és Pál és a többi apostol a táplálék, harmadsorban az ő tanítványaik.“ (In Lev. hóm. 7,5.) Hasonlóképpen illik a pásztori lelkiséghez, hogy a szentségi feloldozás kiszolgáltatója zárja bele mozdulatába mindazt, ami hasonlóvá teheti Ahhoz, aki a kereszten kiérdemelte nekünk a teljes feloldozást; egész életével kel! kifejeznie a „rábízott" szolgálatot, a „kiengesztelődés szolgálatát" (2 Kor 5,18). A húsvéti és az eucharisztikus titok megvalósulása lényege szerint a Szentlélek műve; a papi szolga élete sem alakulhat hatékony adománnyá másképpen, mint ugyanannak a Léleknek működése által. Végső soron ennek kritériuma nem lélektani, a döntő sugárzás nem a természetes adományoktól, nem is a tisztán testvéri „erényektől" függ, hanem ettől a valóban krisztusi alázattól, amelynek következtében a papon minden pillanatban akadálytalanul áthatolhat az isteni Lélek tevékenysége. Ezzel az (öntudatlan) transzparen- ciával tudja majd gyakorlatilag állandóan követíteni Isten áldását népének, és összefogva Istenhez emelni a nép hódolatát. B) Következmények Mindebből következmények fakadnak: 1. a papi hivatás indítékaira, 2. a pap életformájára, 3. a pap képzésére nézve. 1. A fiatalok indítékai a papi szolgálat választására annál hitelesebbek és hatékonyabbak lesznek, minél közelebb állnak a krisztusi szintézishez, minden egyházi tisztség forrásához. Ez a szintézis túlesik az Isten felé vagy 74
