Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Soós Márta: Guyart Mária tanúságtétele

Misztikus és vállalatvezető

Guyart Mária 1599. okt. 28-án született Tours-ban, egyszerű pékmester lányaként. Hétéves korában álmot látott: Jézus közeledett feléje. A kislány boldogan tárta ki feléje karját. Jézus ekkor megcsókolta és azt kérdezte tőle: „Akarsz az enyém lenni?“ „Igen“ — felelte Mária. Ez az első egyszerű, örvendező, kerek „igen“ szinte vezérhangja lehetne egész későbbi életének. Aminthogy a gyermekségéről szóló beszámoló kicsiben már minden lényeges vonását tartalmazza:

Nagyon vonzódtam a jóhoz. Néha indítást éreztem, hogy kis ügyeimet Istennel megbeszéljem. Nagy, szívbeli egyszerűséggel tettem ezt, mert nem képzeltem, hogy valamit is megtagadna, amit alázattal kérünk tőle. Időnként magányos helyre vonultam. Akkor még nem tudtam, hogy Isten szelleme dolgozott bennem. Rendkívül szerettem a szegényeket, és jól éreztem magam körükben. Hasonló vonzalmat éreztem a betegek iránt. Erőmtől telhetőén gondoztam őket. Akik ismertek, azt tartották, hogy az irgalmasság cselekedeteire vagyok teremtve. Ha jót tehettem, tettem Is.

Amikor felserdül, a szerzetesség gondolatát forgatja fejében, de még nem elég határozottan. Végül is 17 éves korában férjhezmegy egy selyemkereskedőhöz. Húszéves korára már özvegy, kisfia, Claude, alig hat hónapos. Mindenükből kifosztják őket; a szegénység, a gondok szinte összecsapnak feje fölött. Erre az időre esik „megtérése“: 1620. márc. 24-én reggel éppen munkába siet, amikor hirtelen éles belső fényben ismeri föl minden hibáját, tökéletlenségét és érzi, hogy Krisztusnak érte is ömlött Vére borítja be. Az ezután következő időben sorjában, egyre mélyebben hatol be Jézus életének titkaiba. (Megjegyzendő, hogy Mária látomásai mindig ún. értelmi, nem pedig képzeleti látomások voltak, tehát abból a fajtából valók, ahol a csalódásnak legkevesebb helye van]. De „a Léleknek ez a közvetlen működése nem keltett benne sem ijedtséget, sem zavart. Szó nélkül elfogadta, mint ahogy egész életén át elfogadta a kegyelmeket és a nélkülözéseket, amelyeket Isten gazdagon küldött neki. Gyermeki tiszta látása semmi problémát nem látott abban, hogy szerető hűséggel megtegye, amit Isten kért tőle.“ (M. D. Mahoney.)

Misztikájának fejlődése szerves és következetes. Jézus emberségének és belső világának szemléletéből istensége, a megtestesült Ige titkai felé lendül. Ez az az időszak, amikor Isten „a hitben akarja eljegyezni“. Ezután az isteni tulajdonságok szemlélete következik. Végül pedig három nagy Szentháromság-vízió tetőzi be a kegyelmeket. Az utolsóról így ír: „Az Egységben és Háromságban éltem egyszerre. Ahogy ők birtokba vettek, én is birtokoltam őket. Az örök Atya atyám lett; az imádott Ige életem társa; a Szentlélek lelkem isteni mozgatója.“ Harminckétéves ekkor. Még ijem jár élete útja közepén, de már eljutott a misztikus egyesülés kegyelméig.

A kegyelmekkel természetesen arányos megpróbáltatások is Járnak. A belső tisztulás fájdalmas folyamata ez: „Isten szelleme kérlelhetetlen bíró."

56