Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Teilhard de Chardin írásaiból
Az egyházi hatóságok szemében az teszi veszélyessé a Tudományt, hogy bizony megszaporítja az „ellenvetéseket“, és kifejleszti a kétely hajlandóságát azok szellemében, akik tudománnyal foglalkoznak. Eddig kifejtett gondolataim alapján azt mondom, hogy a probléma egészen másképp és sokkal mélyebbre vágón vetődik föl. Bizony mielőtt az Elöljárók laboratóriumba (vagy gyárba, — ami lényegében ugyanazt jelenti) küldenének egy fiatalt, kétszer is meg kellene gondol- niok, — de nem attól féltükben, hogy „kritikus szellem“ fog kifejlődni benne, hanem mert biztosak lehetnek, hogy olyan új hit tüzének vetik alá (hit az Emberben), amelyhez valószínűleg még nem szokott hozzá. Urere aut úri: égetni, avagy elégni. Minél ájtatosabb az a fiatalember, annál inkább biztosak lehetünk, hogy — neveltetésének megfelelően — vallási szempontból úgy tekinti a Tudomány útjait és hódításait, mint egyszerű ráadást vagy járulékot Isten Országában. S másrészt: minél inkább „telivér“ tudományos szempontból, annál inkább van rá eshetőség, hogy azonnal meghódítja az az új perspektíva, amely abszolút értéket ad legmélyebb vágyai természetes tárgyának. Manapság az a helyzet, hogy a keresztény egyáltalán nem szentelheti magát őszintén a kutatásnak (s ezért nem is versenyezhet nem-keresztény kollégáival), ha nem élteti az az alapvető látás, amely lélekkel járja át ezt a kutatómunkát; vagyis ha előbb nem tisztázza magában azt az ellentmondást, amely — tíz közül kilenc esetben — ott van még lelke mélyén a hagyományos evangéliumi „fönti“ értékek és az új emberi „előre“ értékei között. Ebből az következik, hogy ha valaki azt mondja egy szerzetesnek, hogy végezzen tudományos munkát, s közben nem engedi meg neki, hogy ugyanakkor újra átgondolja egész vallási látásmódját, mondom — és írásom elején is hangsúlyoztam: ez annyit jelent, hogy lehetetlen parancsot ad neki, s eleve arra ítél), hogy csak közepes eredményeket fog elérni, belső élete pedig meg lesz osztva. Ez annál „abszurdabb“ helyzet, mert a zsákutcából nem azzal lehet kijutni (ezt kiáltoztam egész életemen át), hogy gyöngítjük magunkban a keresztény (és szentignáoi) szellemet, hanem csakis azzal, hogy legmagasabb fokára emeljük. Most itt nincs hely arra, hogy újra kifejtsem kedves tételemet, amely szerint a Tudomány által feltárt összpontosuló Világegyetemben (és csakis ilyen világmindenségben) Krisztus végre megtalálja teremtő tevékenységének teljességét, mert végre megjelenik a Kozmogenezisnek természetes és legfőbb központja, ahol Ö elfoglalja helyét. 2. A Vallás és a Tudomány konfliktusa, és a megoldás 51
