Szolgálat 14. (1972)

Ember és világ

EMBER ÉS VILÁG Korunk kutatásainak és gondolkodásának középpontjában az ember áll: az önmagát és a világot fölfedező, fejlesztő és veszélyeztető ember. Ezért olyan nagy az érdeklődés az emberrel foglalkozó tudományok iránt. Amikor ezévi számaink főtémájául is az embert választottuk, termé­szetesen nem tudományos antropológiát, szociológiát vagy pszicholó­giát kívánunk adni. Ez nem feladatunk. A kereszténység elvileg az emberség végső alapjaival és összefüggéseivel foglalkozik: erről szólt húsvéti számunk (Természet és természetfölötti), gyakorlatilag pedig egy bizonyos magatartást jelent. Ennek a magatartásnak minden idők­re érvényes ideálja az emberré vált Isten: Jézus Krisztus személyében áll előttünk. Ideális ember az, aki Krisztus nyomán Istennek munka­társa e világban. Erről a sokoldalú feladatról próbálunk egyetmást el­mondani ebben a számban. „Az ember szolgál tehát ennek az egész fejtegetésnek vezérfonalául, mégpedig az ember mint egység és egész, szívével és lelkiismeretével, értelmével és akaratával, testestől-lelkestől“ (Gaudium et Spes konst. 3). Minden mozaikdarabból ugyanaz a vég­következtetés tárul elénk: a keresztény a világban él, de nem a világ­ból való — és megfordítva: független a világtól, de mindenki másnál szenvedélyesebben dolgozik és hoz áldozatot a világért. Tudja, hogy Isten kegyelméből van mit adnia a világnak, de azt is, hogy a lehető­ség kötelességet, a talentum felelősséget jelent. >rAz öröm és a remény­ség, a fájdalom és a szorongás, ami a modern idők emberét, főként a szegényeket és a szenvedőket eltölti, öröm és reménység, fájdalom és szorongás Krisztus tanítványai számára is. Lelkűkben mindaz vissz­hangra talál, ami igazán emberi“ (uo. 1). Nyitó tanulmányunkban Alszeghy Zoltán a teremtés és megváltás hitigazságainak alapján elénk állítja az Istennel, a közösséggel és a világegyetemmel viszonyba lépő, s ezzel önmagát alakító ember kör­vonalait. Az ezúttal Afrikából jelentkező Zichy Aladár magvas lelkiis­meretvizsgálati anyaggá sűríti a modern világhoz váló viszonyunkat. Johannes Gründel morálisprofesszor manapság ritka segyensúllyál nyúl a nemi erkölcs forrongó kérdéseihez, ismét az egyetlen szolid alapból, 3

Next

/
Thumbnails
Contents