Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Surányi Imre: Jegyesoktatás dióhéjban

házasoknak. A Szentatya rendkívül felkészült tudós bizottságot küldött ki az idevágó kérdések tanulmányozására, sőt maga is hozzászólt, hangsúlyozva az áldozatos lelkületet, de azt is lehetővé téve, hogy a szokottnál jobban tekintettel legyünk kinek-kinek egyéni körülményeire. De szomorú az, ha a házastársak szinte menekülnek a gyermekáldástól. Hiszen a gyermek valóban „áldás“, a gyermekek világrahozása és fölnevelése közvetlen részesedés fsten teremtő és gondviselő munkájában. Érdekes megfigyelni, hogy éppen a sokgyermekes családok légköre szokott a legvonzóbb és legkiegyensúlyozottabb, legboldogabb lenni, minden gond és küzdelem mellett is.

Azt szinte mondanunk sem kell: a szülői felelősség arra is kiterjed, hogy gyermekeiket megfelelően gondozzák, neveljék, lelki és szellemi javakban részesítsék. Csupán azt emeljük ki, hogy a szülő köteles a gyermek lelkét megnyitni az Isten felé is. Mi azt valljuk, hogy a vallás javai az emberi életnek az alapja, s ezért a szülőnek kötelessége, hogy gyermekét imádságra tanítsa, gondoskodjék róla, hogy a hit dolgaiban járatos legyen, hogy az Egyháznak kegyelmi életet élő tagja legyen. Az így nevelt gyermek szüleit is annál jobban fogja tisztelni és szeretni.

Szükséges még visszatérni ahhoz, ami a házastársi szeretetnek egyenes következménye, s amivel szemben mégis annyian értetlenül állnak, hogy ti. a házasság felbonthatatlan. Ezt azt jelenti, hogy házastársa életében senki új házasságot nem köthet. Amikor az Úr Jézus ezt kijelentette, természettörvényt fogalmazott meg. Jó azt is észrevennünk, hogy az emberek értetlensége nem értelmi okokból fakad, hanem szenvedélyek diktálják. Némelyek szerint, ha kihűl a szeretet, az élet pokollá válik, s jobb, ha a férj és feleség elválik. Feleletünk: a szeretet nem személytelen erő, amely „kihűl", hanem egymáshozfordulást jelent, ezért az egész élet folyamán szükség van arra, hogy kisebb-nagyobb figyelmességgel, szolgálatokkal újra meg újra fölelevenítsék. Ezzel sok mindent meg lehet előzni. Azt elismerjük, hogy lehetnek súlyos egyéni tragédiák, betegségek, stb. De ilyenkor is tekintettel kell lenni egyrészt a másik fél helyzetére, másrészt a közösség javára. Jónak lehet-e tartani azt, ha egy ember feltételezett boldogsága miatt gyermekek maradnak szülők nélkül, otthon nélkül, és más családok élete is felbomlik? Mindez súlyos veszély az egész társadalomra nézve.

Azzal természetesen minden józan embernek számolnia kell, hogy az együttélés évei alatt sok olyan emberi fogyatékosság és hiba előtűnik, amit most még nem látnak egymásban. A megoldást erre is az egymás iránti szeretet fogja megadni. Ez a szeretet a mostani magasfeszültségű formájából átalakul meghitt bensőséggé, de akkor sem lesz kisebb, mint most, feltéve, hogy törekszenek önzetlenek maradni. Azt is jó tudni, hogy mint minden emberi kapcsolatnak, a .házasságnak is vannak válságos, időszakai,. Az őszinteség és az áldozatos lelkűiét a kölcsönös szeretet erejében és Isten kegyelmével túljuttat ezeken is.

31