Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Surányi Imre: Jegyesoktatás dióhéjban
Surányi Imre JEGYESOKTATÁS DIÓHÉJBAN A) Lelkipásztori alapelvek A római Nemzetközi Kateketikai Kongresszus erőteljesen hangsúlyozta, hogy a korszerű hitoktatásnak a felnőttek felé kell fordulnia. (Lásd 12. számunkat. Szerk.) Erre keresve sem lehet jobb alkalmat találni a jegyesoktatásnál. Természetesen az volna az eszményi, ha a házasság rendkívül komplex kérdését teológusokból, pszichológusokból, szociológusokból, orvosokból és más szakemberekből álló, jól felkészült előadógárda világítaná meg több előadásban. Azonban sokszor kénytelen a lelkipásztor egyedül elvégezni ezt a feladatot, s hozzá még mindössze egyetlen óra áll rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy mindent nem mondhat el. Az azonban még az adott körülmények között is lehetséges, hogy néhány vonással megrajzolja a katolikus házasság eszményét, s egyúttal megvesse egy esetleges későbbi lelkipásztori kapcsolat alapját. Az alábbiakban ilyesféle megoldásra szeretnénk példát adni. (Feltételezzük, hogy a jelentkezők a vallásban némileg járatosak. Máskülönben előbb a katolikus hit elemeit is meg kell velük ismertetnünk, ami egy óra alatt természetesen lehetetlen.) A kérdést egzisztenciálisan és antropológiai alapon tárgyaljuk. Nem indulhatunk ki elvont tételekből, vagy jogi sémákból, mert ezt hallgatóink eleve idegennek érzik. Hanem abból indulunk ki, hogy ők szeretik egymást, majd ezt a szeretetet vesszük elemzés alá, s ezzel tudatosítunk bennük sok nem sejtett dolgot. így egyúttal érdeklődést és meghitt hangulatot teremtünk, a visszatetsző bizalmaskodást pedig kerüljük. A házasságot úgy mutatjuk be, mint a szeretet beteljesedését, a házasság céljait, mint a szeretet gyümölcseit. A célok sorrendjét tudatosan felcseréljük, s nem a gyermekáldással kezdjük, hanem a mutuum adjutorium-mal. A szentségi jelleg szervesen illeszkedjék a gondolatmenet egészébe, nehogy a fiatalok valami idegen testnek érezzék. A házasság erkölcsi követelményeit is elsősorban mint a szeretet követelményeit mutatjuk be, hogy ezekben ne „kívülről“ adott szabályokat lássanak. A házassági erkölcs sok kényes pontjáról nem szólunk, mert egyrészt úgy sincs időnk, hogy alaposan kifejtsük őket, másrészt aggodalmaskodó, tudálékos megnyilatkozásnak minősíthetnék. Arra azonban utalnunk kell, hogy az ilyen problémákra is mindig van megoldás. A mondottakat optimista szemlélet hatja át. Nem mintha nem volnánk tudatában a mai házasságok rendkívül súlyos problémáinak, hanem mert hiba volna szembekerülni a fiatalok egészséges optimizmusával. Természetesen naivnak sem szabad látszanunk, hanem megértő jóbarátriak. Stílusunk legyen közvetlen, de kerüljük az intimitások nyílt feltárását, mert a lelkipásztortól 27
