Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Johannes Gründel: Szexualitás és kereszténység
házasélet nemi „begyakorlása“, a nemi gyönyör csömörig menő fiatalkori kiélvezése és kiélése. — Az ilyen és hasonló jelszavak ma messzemenően a nemiség korábbi tabunak-tekintésére bekövetkezett visszahatás; de az ellenkező végletre, az ösztön-szféra teljes felszabadulására vezetnek. J. Lepp a freudi pszichoanalízis egyik legsúlyosabb tévedését látja ebben az állításban: „a nemi ösztön az egyén önkielégülést kereső gyönyörtörekvése, és odafordulása a másikhoz többé-kevésbé esetleges jellegű“. Freud szem elől téveszti azt a tényt, hogy éppen a nemi ösztön mély, alapvetően egzisztenciális viszonyt akar létrehozni a másik emberrel. A személyes mélypszichológia is meggyőződéssel állítja, hogy a nemiséget nem értékelhetjük tisztára autonóm rendszer gyanánt a teljes személyen belül — mint mondjuk az emésztést vagy az anyagcserét —, inkább magához az embermivolthoz tartozik. Ezért senkisem vélheti, hogy ő fel van mentve a nemiség helyes alakításának és kialakításának feladata alól. Az emberi személyiség alakulása és kibontakozása lényegesen függ a teljes emberi jellegtől és a nemi érettségtől. Személyes házastársi szeretetról és nemi, ill. teljes emberi érettségről is csak ott beszélhetünk, ahol az ember már megszabadult gyerekes önzésétől, leszámolt bizonyos kivetítésekkel, öntudatlan példaképekkel, különösen a másnemű szülők képével, és kivívta a szeretetnek azt a magatartását, amely kész a döntésekre és a felelősség viselésére önmagáért, a partnerért és a jövendő gyermekért. Reméljük, hogy az embernek az a teljes, személyes felfogása, amely — hála a mai teológiai biblikus újraeszmélődésének — mind általánosabb érvényűvé válik, elvezet a nyugaton uralkodó görög dualizmus végleges legyőzéséhez. Ez ugyanis nem utolsó sorban volt az oka annak, hogy a testi szférát majd túlságosan sokra, majd pedig túlságosan kevésre becsülték. A nemi erők szublimálása Ha az ember csak ösztöneire és impulzusaira lenne hagyva, nem jutna el személyiségének kifejlődésére. A tapasztalat máris bizonyítja, hogy az embert, az állattól különbözően, nem biztosítják ösztönei, hanem szabadság az osztályrésze, és ez lehetőséget ad neki arra, hogy rendeltetését szabadon elfogadja, vagy pedig elhibázza. Ráadásul ösztönös erői óriási energiafölösleggel rendelkező hajtóerők. A nemi erők helyes rendezése ezért nem csupán az elvileg plasztikus jellegű emberi szexualitás kormányzását és alakítását kívánja meg, hanem a teljes magatartásba történő beillesztését is, továbbá a fölös ösztönök átalakítását és fölhasználását más életfeladatokra (= szubli- málás). A szublimálás nem elfojtást jelent. Lényegében a nemi erők átalakításáról van szó, harmonikus beépítéséről az egész személyiségbe. Eközben az ösztönös erők „szexustalanításon“ és szocializáláson mennek át. Ha ez elmarad, akkor az ember szeretetre való képessége is veszélybe kerül: az ösztön önállósult erői szétrobbanthatják. Az olyan szexuális meg20
