Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Johannes Gründel: Szexualitás és kereszténység
és egyek? Mint ahogy bennem is megbíznak százan és ezren, ha a vasúti váltót kezelem, vagy fontos információkat gyűjtök. Ebben a beláthatatlan kölcsönös függésben és kölcsönös bizalomhálózatban az a veszély, hogy valaki megszegi a játékszabályokat, és ezzel nemcsak mérhetetlen károkat okoz, hanem a közösség hitét, s ezáltal az együttélés alapjait rendíti meg. A veszély tehát az egyed becsületének, felelősségtudatának óriási megterhelése és az ezzel járó, a gazembereknek kedvező visszaélési lehetőség. Ami megjegyzendő Foglaljuk össze gondolataink lényegét! A tudományos és a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan — ha nem is kizárólag annak következményeként — egy másik, egészében az emberre vonatkozó fejlődés megy végbe, amely lényegében az ember szellemi nívójának emelkedése és önállósodása. Az eredmény: olyan életforma, amelyben nagyobb a kockázat, tehát súlyosabb a vereség és értékesebb a győzelem. Ennek tudatában a keresztény csak egyet tehet: igyekszik! — azaz hisz a fejlődésben, és a fejlődés értelmének megfelelően tudatosabban, szellemi gyarapodásban, tehát emberibben él. Johannes Gründel SZEXUALITÁS ÉS KERESZTÉNYSÉG A keresztény emberkép mint a nemi erkölcs alapja Ma a komolynak számító irodalom nem kis része kétségbevonja a keresztény erkölcsi tanítás egyes formáinak érvényét, sőt az egész keresztény nemi erkölcsöt, mint elavultat, elvileg elutasítja. A kereszténységnek ugyan nincs mit félnie konkurrens normától, de azért éppen a plurális társadalomban kellően meggyőző bizonyságot kell adnia azoknak az erkölcsi alapelveknek és szabályoknak érvényességéről, amelyeket hirdet. Egyáltalán nem könnyű feladat; nem is lehet soha véglegesen megoldani, hanem minden idők teológusainak és antropológusainak számára feladat marad. Minden kornak — saját körülményei és antropológiai előfeltételei szerint — újból meg kell kérdeznie a bibliai kinyilatkoztatást: mi a keresztény magatartás magva, és miképpen lehet az Újszövetség kijelentései alapján a mi korunk számára is példaként előírni, vagy legalábbis levezetni Krisztus követését és Isten akaratának teljesítését. Az emberről szóló kinyilatkoztatások először is „eredeti" állapotára vonatkoznak, úgy, ahogy Isten megteremtette, továbbá a bűnnel ’bekövetkezett rendetlenségre és annak következményeire, végül pedig arra a helyreállításra és újjáteremtésre, amely Jézus Krisztus megtestesülésével és megváltásával 14
